2021 februárjában jelent meg a Tinta Könyvkiadó gondozásában Molnár Csikós László Újabb divatszavak című könyve.
A kiadvány azt dokumentálja, hogy a nyelvben folyamatos az újulás. A kötet megpróbálja feltárni azokat a törvényszerűségeket, amelyek szerint a magyar nyelvben új szavak keletkeznek, idegenek honosodnak meg, régi szavak újulnak meg, telítődnek új tartalommal a nyelvhasználatban. Az Újabb divatszavak című könyv a szerzőnek a Magyar Szó napilap Szófigyelő című rovatában megjelent cikkeiből 2009-ben Divatszavak címmel a Tinta Könyvkiadóban megjelent válogatását követi. Az újdonság varázsa továbbra is elbűvöli a beszélőket, ezért 200 azóta felbukkant divatszót gyűjtött össze a szerző, és olvasmányos stílusban megírt szócikkekben magyarázza meg őket. Megtalálhatók köztük főnevek (énmárka, lakájmédia, szelfibot), igék (arcoskodik, kockul, lájkol, széttrollkod), melléknevek (fordulékony, fürödhető, kafajó, lájtos), számnevek (nulladik), határozószók (agyon-vissza, mizu, seperc) vagy épp ikerszó (izé-mizé). A szavak használatát sajtótermékekből és internetes forrásokból idézett példamondatokkal illusztrálja, így jelentésárnyalataik is jól elkülöníthetők. Az analógiával létrejött szavak esetében a hasonló felépítésűeket is feltünteti. A szótári részt 267 szót tartalmazó szómutató egészíti ki.
Recenziók:
Amikor néhány héttel ezelőtt a Tinta Könyvkiadó gondozásában megjelent Újabb divatszavak című könyvem, volt, aki csodálkozott, mit találok érdekesnek a divatszavakon, hogy már megint könyvet írtam róluk. Ez a megint valójában egy bő évtizedet jelent, ugyanis annyi múlt el Divatszavak című könyvem megjelenése (2008) óta.
Aki azt hiszi, azért gyűjtök divatszavakat, hogy könyvben megjelentessem őket, az téved. Ezek a könyvek valójában afféle „melléktermékek”. Tudniillik a divatszavak csupán egy részét jelentik annak a szóállománynak, amellyel a Magyar Szó napilap Szófigyelő rovatában negyed évszázada hétről hétre foglalkozom. Van köztük mindenféle érdekesség: új jelentéssel bővülő meglevő szó, elfeledett szó, felújított régi szó, regionális köznyelvi lexéma, a szemünk láttára jövevényszóvá váló idegen szó, és így tovább. A Szófigyelő rovatban nemcsak divatszavak (vagyis bizonytalan státusú neologizmusok), hanem a szókészletnek más érdekes elemei is terítékre kerülnek. Nagyon érdekel a szavak életének a dinamikája: hogyan idomulnak nyelvünkhöz a meghonosodó idegen szavak, miért újítanak fel olykor a beszélők elfeledett szavakat, mikor válhat köznyelvivé regionális szó. A nyelv szókészlete folyamatosan változik, de a régi változásokat nincs alkalmunk úgy megfigyelni, mint a maiakat. Az előttünk lejátszódó folyamatok megfigyelésében egyrészt nagyobb alaposságot érhetünk el, másrészt párhuzamot vonhatunk az újak és a régiek között.
Eredetileg a hirtelen divatba jövő, egy ideig általánosan használt, de a használatból rövidesen eltűnő szót nevezik divatszónak. Így szerepel a jó fél évszázaddal ezelőtti hétkötetes értelmező szótárban. Én tágabb értelemben fogom fel a dolgot, azokat a nyelvben felbukkanó új szavakat tekintem divatszónak, amelyek még abban a fázisban vannak, hogy nem dőlt el, megmaradnak-e benne, vagy feledésbe merülnek, netán állandósulnak, sőt bekerülnek a köznyelv elemei közé. Jellegzetes divatszó volt néhány éve a tamagocsi, az elektronikus házi kedvenc megnevezése. Egy ideig sokat szerepelt a beszédben, aztán pedig eltűnt. A köznyelvivé válás útjára lépett viszont az élményajándék, az olyan nem kézzel fogható ajándék, amelyet a megajándékozott személy kihasználhat, kipróbálhat, megtapasztalhat.
Általában nem okoz különösebben gondot a gyűjtés. A feldolgozandó szavak állománya a beszélt nyelvre és az írott nyelvre való folyamatos odafigyelés révén kerül tarsolyomba, néha pedig barátaim és ismerőseim hívták fel a figyelmemet egy-egy érdekes szóra. A gyűjtés oroszlánrészét a szemléltető mondatok megtalálása teszi, leginkább internetes keresőprogramok vannak a segítségemre. Sokat jelent, hogy nem kell cédulákra irkálnom példáimat, mint munkásságomnak az internet előtt korszakában voltam kénytelen tenni. Előfordul, hogy vannak jó ötleteim, de kevés hozzájuk a bizonyító anyag, úgyhogy csak hónapok vagy évek múlva lesz belőlük cikk. Mintegy meg kell várni, hogy a divatszavak valamennyire terjedjenek a beszélők körében.
Egy-egy cikkben rendszerint elmondom, hogyan, milyen szövegekben figyeltem fel az új szóra, majd meghatározom azokat a jelentéseket, amelyekben előfordul. Jellegzetes példamondatokat illesztek hozzájuk, főleg online forrásokból. Ha nem magától értetődő a szó etimológiája, akkor szószármaztatási kérdésekre is kitérek, különösen idegenből átvett szó vagy tükörszó esetében. Olykor azokkal a szavakkal is foglalkozom, amelyek közé alakja, szerkezete vagy jelentése szerint a vizsgált szó besorolható.
Egy-egy cikkemben igyekszem feldolgozni a szóra vonatkozó különféle információkat. A szótárinál bővebb leírást néha azért tartom szükségesnek, hogy rávilágítsak a szó kulturális hátterére, és azt érzékeltessem, hogy a szóválasztásban a részletezés, olykor a tudományos pontosság is a beszélők segítségére lehet. Előfordul, hogy több megíratlan cikk anyaga van a tarsolyomban, és várom a kedvező pillanatot, amikor a kellő mennyiségű szemléltető példamondat birtokában összeállíthatom a cikket.
A divatszavakat az újdonság varázsa lengi ugyan körül, de létrejöttük szerint rendszerint besorolhatók az ismert gyakoribb vagy ritkább szóalkotásmóddal alkotott szavak közé: alanyos összetétel, analógia, átvétel, becézés, főnév melléknévvé válása, hangutánzás, határozószóvá válás, idegen névnek magyar igeképzővel való ellátása, igésítés, meglevő szó jelentésének bővülése, népetimológia, szó rövidítése, szóalakvegyülés, szóelvonás, szóösszetételnek összetett szószerkezetből való létrehozása, torzítás, tükrözés stb.