A dolgozat célja Terék Anna Halott nők (2017) című kötetének vizsgálata a társadalmi nemek reprezentációjára, a férfiasság egydimenziós felfogására fókuszálva. Az öt ciklusból álló verseskönyv középpontjában a nők állnak, megnyomorított lelkű, kiszolgáltatott asszonyok és lányok, ám helyzetük és érzéseik kiváltói a mellékszereplőkként megjelenő férfiak. Míg a női karakterek ábrázolása árnyalt, addig a férfialakok sztereotipikusak, jellemzésük sok esetben általánosításokon alapszik. Éppen ezért az elemzés a szövegben megjelenő sztereotípiákra, általánosításokra összpontosít, amelyeket a társadalom magában hordoz és magától értetődőkként, adottságokként kezel. Mindemellett vizsgálja a nemi szerepek, illetve a férfiasság meghatározó vonatkozásait Hadas Miklós, Sziller Dalma és Horváth Györgyi kutatásaira alapozva.
Kulcsszavak: Terék Anna, maszkulinitás, nemi szerepek, sztereotípia, általánosítás
Bevezető
Terék Anna 2007-ben adta ki első kötetét Mosolyszakadás címmel, majd rá négy évre, 2011-ben látott napvilágot második kötete, a Duna utca, melyért Sinkó Ervin-díjban részesült. 2013-ban mutatták be az első színdarabját a Szerb Nemzeti Színházban, Újvidéken Jelentkezzenek a legjobbak! cím alatt. 2016-ban adta ki a Vajdasági lakodalom című drámakötetét, a legújabb írása pedig 2020-ban jelent meg Háttal a napnak cím alatt.
A most szóban forgó könyve pedig 2017 tavaszán jelent meg Halott nők címmel. A kutatás célja a kötetben megjelenő férfiak ábrázolásának vizsgálata, és a társadalmi nemek reprezentációja.
A kötetben fontos szerepet kaptak a nők. Az őket ért traumák kerülnek előtérbe, ezzel elnyomva a férfiak szerepét. Mindemellett ez a kevés férfiszerep is olyan sztereotípiákat alkalmazva mutatja be a férfi nemet, ami sértő rájuk nézve. A lírai én egy férfi-példát lát maga előtt, és azt többféleképpen kombinálva alkotja meg a férfikaraktereket.
Az öt ciklusra tagolt könyvből tragikus női sorsok bontakoznak ki. A kötetben egyaránt van gyermek és gyermekét sirató anya is, sorsaik azonban a történetek előrehaladtával összefonódnak, ezzel fokozva a kötet egységességét. Mély fájdalom és nyomasztó hangulat övezi Terék Anna könyvének minden sorát. Pressburger Csaba véleménye szerint a költő csak médium lehet:
„Ilyen rezignált, kopogó, tiszta mondatok megfogalmazására csak halott nők képesek, a költő itt csak médium lehet” (Pressburger 2017).
Rizsányi Attila megfogalmazza a médium-költőnő művének súlypontjait és értelmezési irányait: „A versek hosszúra nyúlnak, de pontosan méretre szabottak, a költői díszek csak nyomokban fedezhetőek fel, ez viszont a hitelesség javára válik. A versekbe oltott elbeszélések egymásba olvasása első körben általános sorsalakulást mutat, a jugoszláv széthullást, pusztulást tematizálja és poetizálja egyéni szemszögekből, viszont a szerteágazás révén a felelősség kérdését, ezen belül is áldozat–elkövető dichotómiáját is körbejárja, nagyban és kicsiben” (Rizsányi 2019).
Emberek közötti kapcsolatok különböző alakulásait ábrázolják a szövegek, legyen az rendhagyó, vagy drasztikus változás. Terék Anna egy tönkrement világot tár elénk, mégis a visszatekintő perspektíva nem azt a célt szolgálja, hogy a karakterek feldolgozzák a megrázkódtatásokat, melyeken keresztül mentek, hanem maga a fájdalom megjelenítése és a kiszolgáltatottság, rettegés éreztetése kerül előtérbe. Az összetört lelkű nők a túlvilágról szólnak, ugyanis a könyvben megjelenő monológok a halálhoz vezető utat és az elhalálozás pillanatát ábrázolják. Mindez egy természetes folyamatként zajlik. „A halál momentuma nem bontja meg a narráció folytonosságát, mintha természetessé válna az élet megszűnése, és utólagosan elmondhatóvá válna” (Rizsányi 2019).
Illusztrációk a könyvben
A könyv amúgz is nyomasztó hangulatát tovább fokozzák az ahhoz tökéletesen passzoló illusztrációk (Antal László), kezdve a könyv borítójától, mely a történetben megjelenő öt női szereplőt ábrázolja. Magában a kötetben csak három főszereplő van jelen név szerint, de a velünk szembekerülő borító már sejteti, hogy a megnevezetteknél több személyről van szó. . Antal László ennél jobb munkát szinte nem is végezhetett volna, a fedőlap mellett a kötet egész vizuális világa kiegészíti és továbbgondolja a szöveges tartalmat.
Az Architectural Review (melynek 2020. július-augusztusi száma Antal László munkájával a címlapon jelent meg) szerkesztői szerint „Antal építészeti értelemben használt formái és színei téri együtt állásokat hoznak létre, az írott szó (magyar, angol, német nyelvű szövegtöredékek) formai eszközével is kiegészítve. Rajzai azt tükrözik, miként szerkeszt, gyűjt, vág és illeszt be kritikus szemlélettel építész és író” (Architectural Review szerkesztői 2020).
Nemi szerepek
Terék Anna könyvében, mint ahogyan a címe is hangsúlyozza, a nők állnak a középpontban. Megnyomorított lelkű asszonyokról és lányokról olvashatunk, az őket körül-vevő fojtogató környezetről és magáról a fájdalomról, amit átélnek, átéltek. A kiszolgáltatottságról, melynek fogalma ma is sok nőnek ismerős lehet, mikor valakinek, vagy valaminek teljesen hatalmába kerülnek, és tehetetlenül kell tűrniük az önkényt.
Az imént definiált érzésnek kiváltó okai a történetekben megjelenő férfiak, akik ugyan mellékszereplőkként vannak jelen, mégis az egész könyvet meghatározza az a negatív energia, amely belőlük árad. Az írónő a legközönségesebb sztereotípiákat aggatta rájuk, majd általánosította őket. Mindez már felfedezhető az első ciklus első részében.
„…olyan hatással van, mint
bármelyik férfira
bármelyik meztelen női test.” (Terék Anna 2017, 5)
Az első versben szereplő férfi, Goran megkapja mindazokat a tulajdonságokat, melyekkel egy férfi rendelkezik egy rettegő nő képzeletében: szoknyapecér, erőszakos, részeges. A nő apja sem képez kivételt ezen tulajdonságok alól, sőt, nála kiegészítésként megjelenik az a „tény”, miszerint egy férfi mindenféleképpen fiúgyermeket szeretne, és ha mégis lánygyermeke születik, azt sorscsapásként éli meg, lányát nem dicséri, és nem szereti úgy, mintha fia született volna.
„…és aki később sírt az ajtó előtt,
hogy lánya született, „az én apámat, aki
leitta magát szégyenében, egyszer sem mondta, hogy
hogy nem tudott anyámnak szép vagyok, hogy
rögtön, elsőre jó vagyok…”
egy igazi férfit csinálni” (Terék Anna 2017, 14). (Terék Anna 2017, 15).
Az apa lánya kapcsolat mellett megjelenik az apa és fia közötti viszony. „Az apák és a fiúk ábrázolásának vizsgálata szintén az egyik nagy témának számít a maszkulinitás területén. A 21. század elejére az elemzők eljutottak oda, hogy az apafigurák két szélső pólusát, az irányító, domináns apát, valamint a gyenge és nevetséges apát egyaránt kellő számú és kellőképpen variábilis kulturális/társadalmi háttérrel rendelkező reprezentáció alapján vizsgálhassák.” (Hadas Miklós 2011).
„A gyerek nézett rám, a gyerek szájába nyomja,
hiába, mert én Gorán hogy igyon, táncoljon már.
elcsukló mozdulatát néztem, Az meg prüszkölt a körtepálinkától”
ahogy a pálinkásüveg száját (Terék Anna 2017, 6-7).
A Hadas Miklós által említett két apafigura közül az irányító, domináns természet van jelen a könyvben, és megjeleik itt a trauma is, melyet a fiú átél Goran miatt.
Az említettnegatív tulajdonságok nagy része szinte mindegyik férfi személyiségében megjelenik. A szerző hitvány emberként állítja be őket, és nem csak a könyvben szereplő férfiakat, hanem általánosítva minden hímneműt. Mindemellett azt is sugallja a könyv, hogy egy kapcsolat romlását legtöbbször a férfi idézi elő. Ha a nő követ el hűtlenséget, az nem olyan helytelen, mert okkal teszi. A férfi hibájából lép félre, legyen ez akár az előbb felsorolt jellemzők miatt, vagy akár jelentéktelen semmiségek okán.
„A férjemmel van tele a tenger. „Ha hallom, hogy horkol,
Nézi, ahogy csalom. mérgemben közénk képzelem Pavlét,
Gáspár túl korán kel. hogy ott fekszik, a mellemet fogja,
Minden nap fejét a combom közé nyomja,
megnyalja a hajnalt, és rettegek, hogy a férjem
elrág tizennégy imát ne ébredjen fel”
(ötmiatyánk-kétüdvözlégy, (Terék Anna 2017, 130-131).
majd újra),
keresztbe teszi lábát a csónakban
és kisiklik a tengerre” (Terék Anna 2017, 129).
A tényt, hogy a férfiak ebben a műben mennyire megszégyenítő szerepet kaptak, elnyomja a nők szenvedésének reflektorfénybe helyezése, és háttérbe szorul a férfinem egyoldalú ábrázolása.
A férfiakat szörnyetegnek bemutató sok vers mellett akadnak olyan művek is, amelyek kivételt képeznek. Ezekben árnyaltabb férfi-alakok jelennek meg.
„…Moszkvára gondol, „Apa a háború után is,
és az elégedett izgalmára, évekig futva megy mindenhová.
mikor a boltban a zsebébe tette Sehogy sem tudja megszokni,
a már üres pénztárcát, hogy szabad már az utcán
és kicsit összébb húzódott a gyomra, lassan is járkálni”
mert arra gondolt, (Terék Anna 2017, 86).
hogy fogja ettől a kocsitól
örömében elsírni magát
anyám” (Terék Anna 2017, 36).
Ha pár sor erejéig is, de megmutatkozik az, hogy a férfiak is lehetnek olyan kiszolgáltatottak, mint a nők. Legyen itt szó egy apáról, aki egy összecsukható vászon babakocsira költi az utolsó centjeit, csak hogy boldoggá tegye kedvesét, vagy egy férjről a háború után, aki még mindig futva közlekedik, félve a haláltól. Vagy egy özvegyről, aki nehezen engedi be új párját a közös ágyukba:
„Első éjjel feküdtünk, szeretkezés után
az ágyban, és azt mondta,
nem tud és nem akar
elaludni mellettem,
mert egy másik nő
emlékét altatja minden éjjel,
már négy éve, ott, ahol én fekszem” (Terék Anna 2017, 130).
A három felsorolt példa töri meg azt az általánosítást, amely mindvégig jelen van, a sztereotípiát, hogy a férfiak erőszakosak, iszákosak, és mindegyik egy nőfaló. A kötet így egy elavult és irreális olvasatot kínál, egy általánosító, sztereotípiákra építő felfogást sugall. A sztereotípiák ugyan időről időre változnak, de mindig a merev, előítéletes, közhelyes gondolkodás velejárói.
Összegzés
Terék Anna könyvében remek egymásba játszó monológokat olvashatunk nőkről, akik a kiszolgáltatottság áldozataivá váltak. Mégis, igazat adhatunk Horváth Györgyinek, aki a védtelen nők ellenségeiként megjelenő férfikarakterekkel kapcsolatban megállapítja: „A férfiasságról, a változó férfiszerepekről, ezeknek a szerepeknek a százféleképp megélhető módjairól, a szocialista és poszt-szocialista maszkulinitások sajátosságairól, a férfinormától való eltérésekről (és a hozzájuk való igazodásról), a tudatos és tudattalan belső konfliktusok megéléséről valahogy nem szokás gondolkodni” (Horváth Györgyi 2009).
Irodalom:
Terék Anna. 2017. Halott nők. Budapest: Kalligram.
https://www.vamadia.rs/irodalom/halott-nok
https://www.vamadia.rs/profil/terek-anna
Architectural Review szerkesztői. 2020. Laslo Antal’s AR Cover. Folio.
https://www.architectural-review.com/essays/folio/folio-laslo-antals-ar-cover (2020. 07. 29.)
Rizsányi Attila. 2019. Halálon innen. Kultmag.
https://dunszt.sk/2019/01/07/halalon-innen/ (2019. 01. 07.)
Horváth Györgyi. 2009. FÉRFI IRODALOM – NŐI IRODALOM Esszé a férfiasságról, a változó férfiszerepekről. Prae.
https://www.prae.hu/article/2396-ferfi-irodalom-noi-irodalom/ (2009. 11. 26.)
Sziller Dalma. 2010. A maszkulinitás paradoxona és a populáris kultúra. James Bond és a férfiasság változó eszménye. Médiakutató.
https://www.mediakutato.hu/cikk/2010_03_osz/01_maszkulinitas_james_bond
Hadas Miklós. 2011. Férfikutatások. Szöveggyűjtemény. https://tatk.elte.hu/dstore/document/1550/Hadas_F%C3%A9rfikutatasok.pdf