A dolgozat Szenttamás művelődési életét és mozgalmait vizsgálja az 1918 és 1941 közötti időszakban. A kutatás célja a bácskai kisváros kulturális tevékenységének feltérképezése volt, s annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy miként járult hozzá a műkedvelő tevékenység – mindenekelőtt a színjátszás, a dalkörök és a kulturális egyesületek működése – a helyi magyar közösség kulturális önazonosságának megőrzéséhez a két világháború közötti időszakban. A szenttamási műkedvelő-mozgalmak hordozója a helyi fiatalság volt. Ők rövid idő alatt magas színvonalat értek el, s a művelődési élet meghatározó tényezőivé váltak. Noha 1931-ig Szenttamáson nem létezett hivatalos magyar egyesület, az ottani magyar közösség szerveződése spontán volt, s élén a fiatal értelmiségiek álltak. Tevékenységük során értékes darabokat állítottak színpadra, s a műkedvelés csakhamar kulturális szükségletté vált. A kezdeményezésekhez idővel a kereskedő és iparos réteg is csatlakozott.
A dolgozat megírásához a korabeli vajdasági sajtó, az egykori szemtanúk visszaemlékezései és a szerző saját, terepi kutatása szolgáltatott forrást. A tények elemzése arra utal, hogy a műkedvelő tevékenység Szenttamáson nem csupán a szórakozás egyik válfaját jelentette, hanem a kisebbségi létbe kényszerült magyarság számára kiemelkedően fontos identitásmegőrző szerepe is volt. A dolgozat egyik kiemelt célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a vajdasági magyar művelődéstörténet egy kevésbé kutatott, fontos korszakára. Továbbá, hogy hangsúlyossá tegye a műkedvelés identitásőrző szerepét a szenttamási magyarság életében, méltó emléket állítva mindazoknak, akik küzdöttek a magyarságuk megőrzéséért.
Jelen kutatás a VMFK és az EUKOL képzési rendszere keretében született. Mentor: dr. Németh Ferenc.
Kulcsszavak: műkedvelés, Szenttamás, identitás, színjátszás, kultúra
BEVEZETŐ
A két világháború közötti időszakban Szenttamáson a kulturális élet igen magas színvonalon állt. Az 1919-es és 1920-as években a szenttamási ifjúság csupán szórakozásból kezdett bele a színjátszásba, de hamar az élre törtek. Szenttamáson egészen 1931-ig nem volt magyar egyesület*, viszont ennek ellenére a közösség szerveződött, a kezdeményezők és irányítók maguk is az értelmiség soraiból kerültek ki, hiszen mindannyian főiskolát végzett ifjak voltak. Ezek a fiatalok mind erkölcsi, mind nemzettudati szinten kifogástalan darabokat vittek a színpadra. A kezdeményezés első ízben főként a szórakozás célját szolgálta, de később már kulturális kötelességgé vált. A tanuló fiatalokhoz folyamatosan csatlakoztak a kereskedő- és az iparos osztály képviselői is.
*Arról, hogy Szenttamáson mikor kezdtek színjátszással foglalkozni, pontosan nem tudni, viszont a Délbácska 1923-as számában olvasható a következő mondat:,, már 15 éve dicséretreméltó buzgalommal ápolja a színművészet kultuszát”. Ennek alapján arra következtethetünk, hogy a szenttamási színjátszás kezdete az 1900-as évek első évtizedeire tehető, 1908 köré.
1. A POLGÁRI MAGYAR OLVASÓKÖR
A szenttamási Polgári Magyar Olvasókör megalakulásának köszönhetően, az alakulás évétől, 1931-től folyamatosan egyre magasabbra és magasabbra ívelt a magyar kultúra Szenttamáson. A Bokrétában (a vajdasági magyar műkedvelők almanachjában) olvasható, hogy ez az első olyan egyesület, amely a műkedveléssel intézményes keretek között foglalkozik. (Korábban, a Borovszky-féle Bács-Bodrog vármegye című monográfia (1909) tesz említést a szenttamási Magyar Olvasókör létezéséről.)
A Polgári Magyar Olvasókör főként az operettekre összpontosított, míg a Szent Cecília R. K. Énekkar főként a népi színműveket helyezte előtérbe. Az Olvasókör operettjei igen kimagasló színvonalúak voltak.
Időnként a Reggeli Újság tájékoztatott a Polgári Magyar Olvasókör műkedvelő tevékenységéről, előadásairól. Mindössze néhány hónappal a második világháború kitörése előtt írja a lap, hogy a szenttamásiak húsvétkor, az Ipartestület nagytermében a Zsindelyezik a kaszárnya tetejét című operettet láthatták. A cikk betekintést ad az akkori árviszonylatokba is, hiszen a körszék (1–2. sor) 25 dinárba, a 3–6. sor 20 dinárba, míg egy ülőhely 15, kettő 10 dinárba került, az állóhely pedig 7 dinárba. Jegyek elővételben Hauswirth Nándor kereskedőnél voltak kaphatóak, az előadás napján pedig az Ipartestületben.
A szenttamási Polgári Magyar Olvasókör viszonylag hosszú életű volt, s még a második világháború alatt is működött.
2. SZENT CECÍLIA R. K. EGYHÁZI ÉNEKKAR
Szenttamáson az 1930-as években viszonylag gyorsan kibontakozott a műkedvelő tevékenység, s 1934-ben megalakult a Szent Cecília R. K. Egyházi Énekkar is. Fő tevékenysége az ének- és dalkultúra fejlesztése és felvirágoztatása volt, de ugyanakkor, újabb lendületet adott a műkedvelésnek is. Idővel folyamatosan bővítették tevékenységüket egyrészt minőséges, jól éneklő, új tagok felvételével, másrészt egy műkedvelő zenekar megalapításával.
1935. március 28-án a Reggeli Újság hírben számolt be a Cecília énekkar megalakulásáról:
„Dudás Mihály kántor kezdeményezésére Szrbobránban is megalakult a Cecília egyházi dalegylet. A 48 tagú énekkar elnökévé Kuszli Dezsőt választotta. A tisztikar többi tagjai a következők: alelnök Gion Ferenc, pénztáros Pentz Kornél, titkár ifj. Barta Bálint, karnagy Dudás Mihály. A választmány tagjai: Sebők József, Kiss János, Podani Gyula, Kálmán István, Velesz Gábor, Süge János, Tojzán József és Molnár András. A három ellenőrző bizottsági tag: Andróczki Imre, Csizmár Béla és Gyertya Gábor.”
A lap 1936. április 23-i számában pedig arról olvashatunk, hogy milyen szerteágazó volt az énekkar munkája: a kórus által szervezett kultúrdélutánon vígjátékok, dalok, nóták és szavalatokat kerültek műsorra.
1937. február 26-án az énekkar közgyűlést tartott, amelyen új vezetőséget is választottak. A Reggeli Újság írja, hogy „az elnöki, titkári, pénztárnoki s karnagyi beszámolók után a felmentvényt megadták, majd az új vezetőség megválasztására került a sor. Egyházi elnök: Gärtner Mihály plébános, világi elnök ismét Kuszli Dezső lett, alelnök Gion Ferenc, titkár Bartha Bálint, pénztáros Pentz Kornél, karnagy Dudás Mihály. […]Az egyesület további munkaprogramjaként az énekművelésen kívül, sorozatos, ingyenes kulturelőadások megtartását tűzte ki. Ezen felül még elhatározták, hogy az egyesület, bevételeinek nagy részét beruházásra fordítja.”
Olyan időszaka volt ez a szenttamási műkedvelésnek, amelyben a szenttamási magyarság összefogással, fáradtságot nem kímélve dolgozott azon, hogy minél magasabb színtre emelje a kisváros kulturális életét. A Reggeli Újság egyik cikkében arról számolt be, hogy az egyesület asztalosai és szobafestői teljesen ingyen végzik a színpad felújítását, amit a közönség, község-szerte örömmel üdvözölt. Emellett, a tagság egyéb humanitárius célú önkéntes munkát is felvállalt. Például, arról is tájékoztatt bennünket a korabeli sajtó, hogy a Cecília énekkar női tagjai alapanyagokat gyűjtenek a gyermekkonyha részére.
Nem volt hiány elismerésekben sem: a Reggeli Újság által megrendezett műkedvelői versenyen, 1937-ben, a népszínművek kategóriájában első díjat érdemeltek ki a Bor című népszínművel. Egyébként az 1936–1937-es évadot tartják a két háború közötti szenttamási műkedvelés aranykorának.
A Cecília énekkar nemcsak Szenttamáson tevékenykedett: 1939-ben például részt vett a Noviszádi Polgári Magyar Dalkör negyvenéves jubiláris ünnepségén is.
1931-ben a kórus 37 tagot számlált (24 lányt és 13 fiút), karmestere pedig Dudás Mihály kántor volt.
A Cecília énekkar 1934-ben
(Németh Dezső és Kiss Nándor gyűjteményéből)
Alsó sor közepe: Dudás Mihály és Pentz Kornél
Középső sor balról harmadik: Kiss (Gál) Erzsébet
3. A RÓMAI KATOLIKUS NŐEGYLET
1937-ben újabb egyesület alakult Szenttamáson, a Római Katolikus Nőegylet, amely tevékenységével élénkítette és gazdagította az ottani magyarság művelődési életét.
Tagsága kiemelt figyelmet fordított a szegény gyerekek megsegítésére is. A Reggeli Ujság 1938. június 7-i számában adta hírül az alábbiakat: „Nemrégiben alakult meg Szrbobránban a Római Katolikus Nőegylet, mely Kneffely Lajosné elnöknő vezetésével már is szép példáját adta áldásos munkásságának. Ugyanis, eddig nyolc elsőáldozó, elemi iskolás kislányt öltöztetett fel az elsőáldozás alkalmából.”
4. A MŰKEDVELÉS INTÉZMÉNYES KERETEK KÖZÖTT
Az 1927-es februári Délbácskában olvasható a következő felhívás:
„Műkedvelők figyelmébe. Dr. Marton Sándor budapesti színházi ügynöksége S. H. S. állambeli képviseletével Juhász Ferenc becskereki hírlapírót bízta meg. Az összes műkedvelőket figyelmeztetik arra, hogy darabok előadása előadási joghoz van kötve, amely Juhász Ferenctől megszerezhető. Az engedély nélküli előadások a szerzői törvénybe ütköznek.”
A közlemény Dr. Marton Sándor budapesti színházi ügynökségének hivatalos tájékoztatása, amelyben arról értesítik a műkedvelő színjátszó társulatokat, hogy az S. H. S. állam (a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság) területén Juhász Ferenc becskereki újságíró képviseli az ügynökséget. A felhívás célja annak tudatosítása, hogy minden színpadi mű előadása előadási joghoz, vagyis hivatalos engedélyhez kötött. Ezt az engedélyt az adott területen kizárólag Juhász Ferenctől lehet beszerezni. A közlemény egyúttal figyelmeztetésként is szolgál: az engedély nélküli előadások a korabeli szerzői jogi törvény megsértését jelentik, és jogi következményekkel járhatnak.
Ez az újságban megjelent hír jól tükrözi a két világháború közötti időszak kulturális és jogi szemléletét, amikor a szerzői jog védelme már a műkedvelő színjátszás szintjén is érvényesült. A felhívás tehát nemcsak adminisztratív jellegű közlemény, hanem a korszak kulturális szabályozásának egyik jellemző példája is, amely a szerzői jogi tudatosság terjedését bizonyítja.
5. A SZENTTAMÁSI MŰKEDVELÉS VEZETŐ EGYÉNISÉGEI
Dobos János
Az első világháborút követően Dobos János akkori szenttamási lakos volt az, aki lelkes és fáradhatatlan munkájával a szenttamási műkedvelők útját egyengette. Ő mindenből aktívan kivette a részét: ha kellett rendezett, időnként szerepelt, de díszleteket is tervezett.
dr. Lőrincz János
Dobos János nyomában tűnt fel dr. Lőrincz János agglegény ügyvéd, aki a szenttamási magyarság művelődési életében vezető szerepet töltött be. Ő volt a szenttamási Polgári Olvasókör elnöke. A két világháború között számtalan színdarabot rendezett. A második világháború folyamán is rendezett még, s a Reggeli Ujság beszámolója szerint 1941-ben nagysikerű operettet állított színpadra.
1920-ban orvos édesapjával együtt véresre verték a szerbek, minek következtében édesapja lenyomorodott. A királyság idején nem dolgozhatott teljes jogkörű ügyvédként, csak ügyvédjelöltként, szerb ügyvédek mellett. Önálló ügyvédi munkára csak 1940 végén kapott jogot. 1940-ben tartalékosként mozgósították, 28 napig szolgált, s minden nap az utcát söpörtették vele. Mindig is büszkén vallotta magyarságát, s 1941 áprilisának elején a nemzetőrség szervezésében is részt vett. Háza Szenttamáson a Horváth hordókészítővel átellenben, a mai Sveti Sava és Žarko Zrenjanin utca sarkán állt, míg irodája az ún. Subić- házban volt. Világháborús törzskari tisztként szerelt le. Az 1944–1945-ös szenttamási magyarirtás vértanújaként vesztette életét. 1944 őszén hajadon húgával és a Lestár meg a Kuszli családokkal együtt, a menekülteket szállító utolsó kocsikaravánnal Magyarország felé tartott. Útközben szerb fegyveresek fogták el, kifosztották, és ismeretlen irányba elhurcolták. Örökre nyoma veszett. Özvegy édesapját és testvérét előbb kiűzték a házukból, majd az országból is kitoloncolták. Házát kifosztották, államosították, majd évtizedeken át rendőrök lakták. Dr. Lőrincz János leszármazott nélkül halt meg.
Pentz Kornél
Pentz Kornél 1895-ben született Zomborban. Szorosan dr. Lőrincz János mögött tűnt fel ő is. Azon fáradozott, hogy a szenttamási műkedvelést minél magasabb szintre emelje. Először díszlettervezőként szerepelt, majd nem sokra rá rendezni is kezdett.
Az aranyműves mesterséget Budapesten tanulta ki. Néhány évig édesapja mellett dolgozott, majd 1926-tól kezdve önállósodott. Az első világháború ideje alatt segédszolgálatos volt. Pentz Kornél a két világháború közötti időben a szenttamási művelődési élet kimagasló szervezője és mecénása volt. Színdarabokat rendezett: hatvan magyar színielőadásnak volt a rendezője, és saját darabjaival is sikert aratott. A rendezés mellett díszleteket is készített, jórészt saját költségén. A Cecília énekkar pénztárosa volt. Jómódban élt, de sohasem nősült meg. Életét templomi énekkari énekléssel és kiváló amatőr színrendezői tevékenységgel töltötte ki.
Halálának okáról az az anekdota keringett, hogy azért kellett meghalnia, mert udvarában aranykincseket ásott el. Háza az akkori Forgách-féle üzlet mellett volt, (ma ott egy vaskereskedés áll). Házát egy féllábú partizán harcosnak ítélték oda, akinek felesége még sokáig lakta. Egyik alkalommal kiszáradó gyümölcsfát szedtek ki a kertjében, melynek törzse alatt, egy befőttesüvegben, aranykincset találtak. A kincsre nem tudtak vigyázni, összevesztek rajta.
1944 őszén házából szerb fegyveresek hurcolták el. Előbb kegyetlenül verték és kínozták, majd ismét előállították, végül pedig nyomtalanul eltűnt. Nevét a szenttamási római katolikus templom toronyórája őrzi, amelynek ingyenes karbantartója volt. A nép körében az járta abban az időben, hogy a szerb konkurencia keze lehet Pentz eltűnésének hátterében. Név szerint is emlegették távolabbi szomszédját, Savo borbélyt, aki miután másodszor is elvezették, kárörvendően kijelentette: „Ezt az embert többé nem látjátok.” Žarko Lekić órás is gyanús volt, hiszen lázasan kutatott Pentz aranyai után, és konkurense is volt.
Pentz Kornél Gion-tükrében
Gion Nándor Lusztig Kornél nevű prózahősének nevét a Vajdaságban a zsidók által viselt Lusztig családnévből és a helyi katolikus közösségi életben (kórusban, színjátszó egyesületben) élen járó, majd a jugoszláv partizánok által, magyarsága miatt megölt Pentz Kornél órás-ékszerész keresztnevéből rakta össze.
Pentz Ferenc
Pentz Ferenc is rendezett néhány darabot, de nem tartozott a legjelentősebb rendezők közé. Feltehetően tanítóként dolgozott. A Reggeli Újság egyik 1936-os számában írta, hogy az Első Magyar Önsegélyző és Hitelszövetkezet közgyűlésén a jegyzőkönyvet vezette.
Pentz Ferenc gyászjelentése a halálának 25. évfordulójára
Magyar Szó, 1983. június 26.
Major Oszkár
Dr. Major Oszkár szakmáját tekintve ügyvéd volt, mint ahogy erről a Délbácska 1924. december 28-ai számában hírt is adott : „Dr. Major Oszkár sikerrel tette le az ügyvédi vizsgát a novisadi ügyvéd-vizsgáztató bizottság előtt.” Aktívan részt vett az akkori politikai életben is, sőt saját listája is volt a választásokra. Ügyvédi irodával is rendelkezett. A hitközség életéből is kivette a részét. Nem volt igazán közkedvelt személy. Magánéletéről nem sokat lehet tudni, viszont a Délbácska 1927. augusztus 18-ai számában, a Házasság rovatban a következő sorok olvashatóak: „Dr. Major Oszkár srbobrani ügyvéd tegnap vezette oltárhoz Csantaviren Tóth Bagi Gizella urleányt.” 1935-ben öngyilkos lett, s arról a Reggeli Újság is hírt adott:
Reggeli Ujság, 1935. május 15. (4. p.)
Major Oszkár főként az ügyvédi és politikai életben töltött be jelentősebb szerepet, rendezői munkásságát a Bokréta almanachon kívül sehol nem említik.
6. AZ ELŐADÁSOK
A Bokrétában olvasható, hogy Szenttamáson 1919 és 1931 között 45 színdarab került színpadra. A legkedveltebb műfaj a népszínmű volt, amelyből összesen 23-at rendeztek meg. Azt követi a vígjáték, amelyből 10 került színpadra, továbbá 8 bohózat, 2 vallási tárgyú darab, valamint 1–1 színmű és operett. Kabaréestekből sem volt hiány.
Néhány előadásról, amelyek a Bokréta szerint nagy sikert arattak (1919– 1931):
A KINTORNÁS CSALÁD. Népszínmű. 3 fv.
1922. december 26., 31.
Írta: Tóth Ede
Szervező: szrbobráni Iparos Ifjúság
AZ IGMÁNDI KISPAP. Népszínmű 3 fv.
Írta: Berczik Árpád
1923
Szervező: szrbobrani Iparos Ifjúság
Helyszín: Ipartestület
Szervezés célja: Az ipartestület harangjainak cseréje
CIGÁNY PANNA. Énekes népszínmű
Írta: Almási Tihamér
1923
Szervező: Ipartestület
Rendező: Dobos János
Szereplők: Dudás András, Rác József, Horváth Dezső, Csizmár Lajos, Zóni Katica, Kiss Olgica, Dudás István, Kurfis Miklós, Baranyai Pál, Knyeskó János, Horváth Gyula, Pástyi István, Gaál Mariska, Szeiler Rézike, Horváth Pál, Lestár Etelka, Asbóth Teréz, Gáspár Pál, Pavlity Juliska, Fazekas Ferenc, Pentz Kornél, Paracki József, Gavlik Teruska, Tojzán Lajos.
Súgó: Szeiler Károly.
ÁRVÁCSKA. Operett. 3 fv.
1925. június 19.
Írta: Bús-Fekete László.
Szervező: szrbobráni Iparos Ifjúság.
Szereplők: Brasnyó Sándorné, Grünberger Teca, Sziller Rézike, Baltz Elemér, Brasnyó Sándor, Gunics Béla, Horváth Pál, Vrecser Mancika, Guttmann Magda, Guttmann Ilonka, Kemencés Matild, Vargity Aladár, Kuszli Mucus, Horváth Ferenc, Kadvány Ferenc, Újvári Mihály és Lestár Ferenc.
Zongorán kísér: Gutmann Erzsébet.
Az említett előadások listája még a következő előadásokkal bővíthető: Cigány, Asszonyok bűne, Uzsai gyöngy, Halász szeretője, Szilaj Kata, A vereshajú, Amit az erdő mesél, Falurossza, Betyár kendője, Ördög mátkája, A titok, Gyimesi vadvirág, Vén bakancsos és fia a huszár, Tolonc, Vén gazember, Sári néni, Kormánybiztos, Magdolna, Lourdesi pásztorlány.
Előadások 1931 után:
„NEM ÉLHETEK MUZSIKASZÓI NÉLKÜL“. Vígjáték
Írta: Móricz Zsigmond
1931
Szervező: szrbobráni római katolikus ifjúság, a szegény iskolás gyerekek felruházására
Helyszín: Kiss Antal kocsmája
Rendező: Pentz Kornél
CSIKÓS. Népszínmű
Írta: Szigligeti Ede
1934
Rendező: Pentz Kornél
A VÉN BAKANCSOS ÉS FIA A HUSZÁR
Háromfelvonásos népszínmű
1935
Helyszín: Kiss Antal vendéglője
Szervező: a szrbobráni ifjúsági műkedvelők
Szereplők: Molnár Lajos, Rencsár István, Jószt Rózsika, Lévai Kató, Dönci Márton, Bergel Juliska, Szalai Margitka, Alföldi Borika, Simonyik István, Kuszli János, Lévai Mihály, Tolnai András, Dobrotka Lajos, Jószt Mancika, Csibri János
Súgó: Horváth Tamás
Bevétel felhasználása: a szegények felruházására
Megjegyzés: A forrás kiemeli Molnár Lajos kiemelkedő alakítását és a szereplők buzgóságát, amellyel művészi színvonalra törekedtek.
ARANY IGAZSÁG. Énekes népszínmű
Írta: Lukács István
1935
Szervező: a szrbobráni katolikus ifjúság műkedvelő gárdája
Rendező: Pentz Kornél
Szereplők: Erdélyi Juliska, Hausvirth Nándor és Dudás Mihály
Az énektanár: Dudás Mihály kántor
PIROS BUGYELLÁRIS. Népszínmű
1935
Írta: Csepreghy Ferenc
Szervezés célja: a Cecília Énekkar egyházi színpadának felszerelése
Helyszín: Ipartestület nagyterme
Rendező: Pentz Kornél
Szereplők: Dudás Mihályné, Lukács Vendel, Vojnics József, Dudás Jusztika, Bálizs Rózsika, Dudás Vilma, Gaál Pannika, Süge Gizella és Bálizs Mariska, Csizmán Béla, Kiss Jani, Tojzán Sándor, Simonyik István, Hodonoczki Sándor, Kuszli János, Knyeskó Mihály, Kiss Gyula, Puhalák Ignác, Vojnits Sándor, Gaál Sándor, Csordás Lajos, Tolnai András, Pozsár Ferenc és Géza.
A LEGÉNY BOLONDJA
Írta: Koródi Péter
1936
Szervezés célja: a Cecília énekkar részére való gyűjtés
Helyszín: Jojics Vendéglője
Rendező: Pentz Kornél
Szereplők: Csordás Lajos, Hodoniczki Sanyi, Kuszli János,Molnár Lajos, Gaál Sándor, Vojnich Sándor, Gion Mátyás, Gaál Géza, Bernáth Arnálka, Nacsa Gizella, Simonyik István, Csibri János, Süge Gizike, Gyertya Mancika, Csordás Gizike, Kiss Gyula, Puhalák Ignác, Tóth Ilonka, Zóki Franciska, Bálindt Teruska, Gálik Etuska, Kiszelák Anica, Bergel Irénke
Súgó: Lestár Ferenc
Az énektanár: Dudás Mihály kántor
PÉTERKE MOSTHÁJA. Népszínmű
Írta: Létmányi Istvánnak (Czakó Tibor)
1938
Helyszín: Ipartestület, a Cecília kórus javára
Rendező: Pentz Kornél
Szereplők: Peczéné Tóth Terka, Dudás Jusztika, Bálindt Teruska, Tojzánné Dudás Vilma, Kiszelák Anica, Balanek Magda, Blazsanyik Katica, Schleif Etelka, Dudás Mihály, Andróczki Péter, Gaál Géza, Hugyik Sándor, Tóth Sándor, Léderer József, Brasnyó Gyula, Velez Lajos, Brasnyó János, Kecskeméti Mihály, Gaál Sándor, Kiss Károly
Súgó: Vojnits Sándor
ZSINDELYEZIK A KASZÁRNYA TETEJE. Operett
Írta: Erdélyi Mihály
1939. április 2.
Szervező: szrbobráni Magyar Polgári Olvasókör
Rendező: Lőrincz János
Szereplők: Miló Ferenc, Újvári Ilonka, Blazsanyik Katica, Fehér István, Tóth Sándor, Dönczi Márton, Kiszelák Anica, László Feri, Gaál Pannika, Gaál Sándor, Nagy Józsi, Nagy Gyuri, Gaál Géza, ifjú Blazsanyik Géza, Velez Lajos, Gertner Józsi, Fehér Lajos. Görlök: Szuhameli Ilonka, Sleif Etelka, Gyertya Manci, Gion Etelka, Bálint Teruska, Kalmár Jucika, Kalmár Irénke és Kalmár Rózsika.
A tánctanár: Kántor László
MIT SUSOG A FEHÉR AKÁC. Operett 3 fv.
Írta: Erdélyi Mihály
1941.
Szervező: szrbobráni Magyar Polgári Olvasókör
Rendező: Lőrincz János
A legnagyobb visszhanggal rendelkező előadások: a Mit susog a fehér akác, Péterke Mostohája és a Zsindelyezik a kaszárnya tetejét.
A szenttamásiak repertoárja igen hasonló volt a temeriniekéhez és a verbásziakéhoz, ennek ellenére nagy örömmel jártak egymáshoz vendégszerepelni. Szenttamásra nem csak a temeriniek jöttek, hanem még a topolyaiak is.
Kabaréest:
1938 pünkösd vasárnapján kabaréestet rendeztek a szenttamási műkedvelők az Ipartestület nagytermében. Az esten a Cecília kórus gondoskodott a jó hangulatról, Pentz Kornél, majd Dudás Mihály vezényletével. Ezen az esten a műkedvelők több bohózatot is bemutattak: A csúnyák, Kolumbus tojása, Uraim nősüljünk, A sárkány, A frakk. E bohózatokat főként újoncok adták elő: Balanek Magda, Bálint Teruska, Blazsanyik Katica, Kiszelák Anica, Rőtnek Irénke, Schleif Etelka, Brasnyó Gyula, Gaál Géza, Kecskeméti Mihály, Kiss Károly, Léderer József, Miló Ferenc, Tóth Sándor, Velez Lajos és Vojnich Sándor, aki egyben a súgó szerepét is végezte. A kabaréestet táncmulatság követte.
Egyházi bemutatkozás:
A szenttamási római katolikus egyház nagyheti szertartásain az akkor még fiatal alapítású Cecília énekkar 54 tagú kórusával is közreműködött, Dudás Mihály karnagy vezetése mellett. Virágvasárnap és nagypénteken a Passiót adták elő.
Ünnepek:
Az 1928-as Délbácskában olvasható Berecz Kálmán cikke, amelyben arról számol be, hogy Szrbobránban is rendeztek farsangi bálat, a bálon pedig a mulatozáson kívül egyéb események is történtek a Szenci-féle vendéglőben:
„Tojzán István mostanában beöltöztetett rendőrvezető s miután ott a fiatalság mulatozását
jó ideig nézte egyszerre csak kihívta az ott tisztességesen és józanul mulató Keczeli Ferenc soffőrt a vendéglő udvarába. A kiszólitott fiatalember mit sem sejtve gyanútlanul kiment a rendőrvezető után a vendéglő udvarába, ahonnan kis vártatva dagadt képpel, a bal szeme környékén tenyérnyi lilakék foltokkal tért vissza, vette a kalapját, nagykabátját és elment haza.”
1936 szilvesztere alkalmából a szenttamási műkedvelők az Ipartestület nagytermében alkalmi estet rendeztek. Fellépett a Cecília énekkar műkedvelő gárdája, akik három egyfelvonásos vígjátékot adtak elő, az említett énekkar pedig elénekelte a Reggeli Ujság nótapályázatának nyertes dalait is. Az énekkart Dudás Mihály készítette fel, s ő is vezényelte. A vígjátékok mellett Molnár Lajos előadta a Janó szerencséje című monodrámát. Az ünnepség keretein belül tombolára is sor került. Az eseményt Pentz Kornél, Lestár Ferenc és Dudás Mihály rendezték.
7. VENDÉGSZEREPLÉSEK SZRBOBRÁNBAN ÉS A HELYIEK VENDÉGSZEREPLÉSEI A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEKEN
Több korabeli sajtóbeszámoló is született arról, hogy a szrbobráni műkedvelők játszották előadásaikat más településeken is, és ők is fogadtak vendégjátékokat. Olvasható a Reggeli Ujság egyik számában az, hogy a temerini Iparos Dalárda műkedvelő színjátszó együttesét fogadják Szenttamáson. A cikk hangsúlyozza, hogy a nehéz gazdasági körülmények ellenére a délvidéki magyar közösségek – különösen Szrbobrán magyarsága – jelentős kulturális aktivitást tanúsítottak. A helyi társadalom elismeréssel fogadta a különböző műkedvelő csoportok, például a sztaribecseji Szent Ferenc harmadrend és a temerini Iparos Dalárda előadásait.
A szöveg külön kiemeli Kiss Antal szrbobráni vendéglős szerepét, aki 1930. augusztus 25-re meghívta a temerini együttest A gyűrűs zsidó című háromfelvonásos népszínmű előadására, amelynek bevételét jótékony célra, a szegény iskolás gyermekek téli ruháztatására ajánlotta fel. A cikk tanúsága szerint a kulturális események nemcsak szórakoztató, hanem közösségmegtartó és szociális szerepet is betöltöttek, elősegítve a magyar identitás megőrzését az akkori délvidéki viszonyok között.
A beharangozót a Temerini Ujságban is lehetett olvasni:
„Múlt héten számoltunk be arról, hogy a TSK műkedvelő együttesét sorozatos vidéki vendégszereplésre hívták meg. Most arról értesülünk, hogy az Iparosdalárda népszínmű együttesét Szrbobránba hívták meg vendégszereplésre, ahol a nagy sikert elért Gyűrűszsidó
c. népszínművet fogják előadni, a vendégszereplés már perfektuálva van, csak a dátum nincs még megállapítva. Valószínűleg augusztus második vasárnapja.”
Később a Temerini Ujságban a sajtóvisszhangot is lehetett olvasni. A Gyűrűs zsidó című népszínmű szrbobráni előadásáról a sajtó rendkívül pozitívan számolt be. A beszámoló kiemeli, hogy a temerini Iparosdalárda műkedvelőinek vendégszereplése nagy sikert aratott a zsúfolt nézőtér előtt, a közönség folyamatos tapsokkal jutalmazta a teljesítményt, és szinte minden jelenetet megismételtetett. Különösen Tényi Károly cím- és Schöner Terus, Hornyik Etus, valamint Somosi István szereplését méltatták, a felvonásközökben előadott magyar nótáikért is lelkes ünneplést kaptak. A kritika hangsúlyozza, hogy az előadás vendégszereplése Temerinnek újabb elismerést és dicsőséget hozott, miközben a szereplők teljesítménye példaértékűen járult hozzá a közönség kulturális élményéhez.
A Mágnás Miska című operett Szrbobráni bemutatóját a délvidéki sajtó vendégelőadásként tette említésre, kiemelve a Temerinben már korábban négyszer óriási sikerrel játszott előadás érkezését. A szrbobráni önkéntes tűzoltótestület meghívására a TTC műkedvelő együttese június 5-én este nyolc órakor az Ipartestület székházában mutatta be az operettet. A beszámoló hangsúlyozza, hogy az előadás iránt nemcsak Szrbobránban, hanem a környékbeli településeken is jelentős érdeklődés mutatkozott, ami a helyi és a vendég közönség elismerését jelzi.
A sajtó pozitívan értékelte a TTC műkedvelőinek teljesítményét, és a közlemény külön kiemelte, hogy a vendégelőadás újabb elismerést jelent a délvidéki műkedvelő mozgalom számára. A beszámoló példaként szolgál arra, hogy a vendégelőadások hozzájárulnak a helyi kulturális élet dinamizálásához, a közösségi identitás erősítéséhez, valamint a magyar nyelvű színjátszás népszerűsítéséhez a kisebbségi környezetben. A sajtó megfogalmazásából kiderül, hogy az esemény nemcsak szórakoztató, hanem presztízsnövelő szerepet is betöltött a közösség számára, és a vendégelőadók részvétele a helyi műkedvelő mozgalom sikerének újabb mérföldkövét jelentette.
8. SAJTÓVISSZHANGOK
Az 1935-ben bemutatott A Vén bakancsos és fia, a huszár című háromfelvonásos népszínmű szrbobráni műkedvelő előadását az írott sajtó részletesen méltatta. A beszámoló kiemelte a szereplők felkészültségét és buzgóságát, valamint az előadásra fordított energiát, amely a színvonal emelését szolgálta. Különösen Molnár Lajos teljesítményét emelték ki, de a kritika dicsérte a többi fő- és mellékszereplőt is, köztük Rencsár Istvánt, Jószt Rózsikát, Lévai Katót és Dönci Mártont, valamint a kisebb szerepeket alakító társakat. A súgásért felelős Horváth Tamás munkáját is kifogástalanul végezte.
A cikk hangvétele elismerő és támogató, a sajtó hangsúlyozza a közösségi összefogás és a műkedvelő mozgalmak fontosságát, valamint az előadás jótékony célját: a bevételt a szegény gyermekek felruházására fordítják. A közlemény példája arra is rávilágít, hogy a két világháború közötti délvidéki magyar sajtó nem csupán tájékoztatott, hanem aktívan részt vett a közösségi kulturális események népszerűsítésében, ezzel is erősítve a magyar identitás és kulturális élet fenntartását kisebbségi környezetben.
Az 1939-ben bemutatott Zsindelyezik a kaszárnya tetejét című operett sajtóvisszhangja is rendkívül pozitív volt. A beszámoló hangsúlyozza, hogy a főszerepeket a helyi közösség legtehetségesebb műkedvelői alakították, a kisebb szerepek betöltői pedig biztos kézzel járultak hozzá az előadás sikeréhez. Kiemelték Milo Ferenc, Újvári Ilonka, Blazsanyik Katica, Tóth Sándor, Fehér István, Gaál Pannika, László Ferenc és Kiszelák Anica teljesítményét, de a kritika dicséretét élvezték a kisebb szereplők is. A súgásért felelős Ojnics Sándor munkáját kifogástalannak ítélték, a táncokat pedig Kántor László magas színvonalon tanította be.
A közlemény külön hangsúlyozza a közönség lelkesedését, amely bőséges tapsban nyilvánult meg, jelezve, hogy az előadás nemcsak szórakoztató, hanem kulturálisan is jelentős esemény volt a város életében.
A szrbobráni katolikus műkedvelők Péterke mostohája című népszínmű előadását a h sajtó rendkívül elismerően értékelte. A beszámoló hangsúlyozza, hogy a közönség vasárnap este zsúfolásig megtöltötte az Ipartestület nagytermét, ami a műkedvelők iránti bizalom jele volt. A kritika kiemelte, hogy a szrbobráni gárda minden előadásán méltónak bizonyul e bizalomra, és a magas színvonal fenntartása odaadó, lelkiismeretes munkát igényel. A sajtó különös figyelmet szentelt a szereplők teljesítményének, hangsúlyozva, hogy a kisebb szerepekben játszó Dudás Jusztika, Tojzánné Dudás V., Kecskeméti M., Gaál Géza és Bugyik Sándor alakítása is jelentősen hozzájárult az előadás sikeréhez. A cikk rávilágít, hogy a műkedvelő együttes értéke nem egy vagy két kiemelkedő szereplő teljesítményén, hanem az egész szereplőgárda átlagos színvonalán múlik. A vezető szerepeket Peczél, Tóth T., Ludás Mihály, Bálint Teruska és Andróczky Péter alakították, akik precíz játékukkal tűntek ki, míg a kiegészítő szerepeket Léderer József, Tóth Sándor, Gaál Sándor, Velez Lajos, Brasnyó János, Kiszek Anica, Bálintok Magda, Schleif Etelka, Blazsanyik Kató, Brasnyó Gyula, Gaál Géza, Schleif János és Kiss Károly töltötték be. A súgásért Horváth Tamás felelt, aki szintén a közönség tapsát élvezte.
A kritika kiemelte Pentz Kornél rendező munkáját, hangsúlyozva ötletességét, újszerű rendezői megoldásait és odaadó, lelkiismeretes munkáját, amelynek köszönhetően a szrbobráni műkedvelők előadásai nemcsak a helyi közönséget vonzották, hanem vendégeket is Noviszádról. A sajtó külön értékelte a darab irodalmi és zenei értékeit: Létmányi István szövegét, Janesuskó Gábor zenéjét, valamint a népi jellegű muzsikás-nótás elemek precíz interpretációját.
9. A MŰKEDVELŐKRŐL
A Kolduskisasszony szereplői gárdája
(ifjabb Blazsanyik Géza gyűjteményéből)
első sor: Kecskeméti Mihály, Schleif József, Kiss Károly, Kőszegi Pál, Blazsanyik Géza, ifj. Schleif János, Baranyi Palika, Lukó István
második sor: Horváth György, Gaál Sándor, Hugyik Sándor, Velez Lajos, Andrócki Péter, Malatin György, Malatin András, id. Schleif János
harmadik sor: Gion Etelka, Bálint Teruska, Kiszelák Anica, Pentz Kornél rendező, Lassay Jusztina, Blazsanyik Katica, Schleif Etelka, Gyertya Mancika
negyedik sor: Gaál Géza, Léderer Piroska, Bálizs Terike, Kálmán Rózsika, Tóth Sándor, Brasnyó János
Lestár Etelka
Kovács Vilmos felesége volt, három gyermek édesanyja (két fia és egy lánya volt). Háziasszonyként tevékenykedett. Férje, Vilmos nyom nélkül eltűnt, őt és gyermekeit pedig kiűzték a házukból.
Csányi Ida
Magáról Csányi Idáról annyi tudtam meg, hogy külföldre költözött, de nem tudni pontosan, hogy mikor. Viszont a szenttamási Csányi-sarok mint fogalom az ő családjának a nevéhez köthető.
Baranyi Pál
Baranyi Pál foglalkozását tekintve asztalosmester, valamint tűzoltó volt. Nős férfi volt, gyermekeinek száma nem ismeretes.
Kraszulyák Antal
1904-ben született. Kraszulyák István (adatközlő) apjának testvére. Foglalkozását tekintve borbély volt. Abban az időben a borbélyok munkakörébe tartozott még a foghúzás is. Mindemellett hegedűórákat is adott.
Adatközlőm egyik előadásnak a cselekményszálát is megjegyezte, amelyben Kraszulyák Antal szerepelt: két öreglány fiú testvére városba ment tanulni. A lányok csak küldték a pénzt, de a fiúnak sosem volt elég. Így hát a nővérek egyszer elmentek megnézni, hogy vajon hová költi öccsük a pénzt. Hát volt is mit látniuk, minden nap különféle mulatságokat szervezett.
Antal csak hajadon legényként színészkedett, hiszen amikor feleségül vette földvári származású nejét, az nem helyeselte a színészkedést, így csakhamar fel is hagyott vele.
Sebők József
Foglalkozását tekintve cipészmester volt, aki az 1927-es választásokra Szenttamáson megalapította a magyar pártot. Magyarságának vállalása miatt a szerbek folyamatosan üldözték. 1944 októberének végén fiatal, fegyveres szerb partizánok hurcolták el, s nyomtalanul eltűnt.
Sebők József
(Forrás: Szennyes diadal)
Sziller Károly
Foglalkozását tekintve bádogosmester volt, feleségével együtt gyűjtőtáborba vitték, s attól kezdve semmit nem lehetett tudni róluk.
Lestár Ferenc
Lestár Ferenc községi jegyzőként tevékenykedett, végzettségét tekintve jogász volt, és politikával is foglalkozott. Nős volt. Nejével és két kiskorú leányával hajlékát és vagyonát hátrahagyva, a megtorlások elől elmenekült Magyarországra.
Dudás Mihály
Dudás Mihály a szenttamási római katolikus templom kántora volt. Felesége korábban meghalt, két fiuk született. 1944 őszén bevonult a honvédséghez, az MP és a DMKSZ politikai pártok tagja volt.
Horváth Ilona Filléres emlékeim című önéletrajzában is olvasható néhány információ Dudás Mihály kántorról. Ilona és testvére gyámja Dudás Mihály lett, s őket korábbi ismeretség kötötte egymáshoz: a kántor Ilona anyai nagyszüleihez lakott közel (Ilona nagyapjának halálakor külön arra az alakalomra írt temetési éneket). A két család nagyon jó viszonyt ápolt egymással. Ilona visszaemlékezésében a többi között ezt írta: „Gyámunk tanult ember volt, abban az időben magyar ember nagyérettségivel Szenttamáson ritka volt, mint a fehér holló. Verbászon végezte el a nyolcosztályos gimnáziumot úgy, hogy „napokat evett” jómódú német családoknál. Ez azt jelentette, hogy mindennap másik családhoz osztották be ebédre. Elterjedt szokás szerint a tanult férfiak akkoriban gazdag parasztlányokat vettek feleségül,akik húsz-harminc hold földet hoztak hozományba, és így mindjárt biztosítva volt a megélhetés. Dudás Mihály, mint Petőfi elbeszélő költeményében János vitéz, beleszeretett a falu árvájába. Az árva kislányt a gyermektelen szenttamási kántorcsalád fogadta örökbe. A hitközségnek takaros kántorlakása volt a mai Liszt Ferenc utcában. Mihály a kántorságot apósától vette át. Mély tenor férfihangja volt, betöltötte az egész templomot. A dalárda énekkarát is vezette. Abban az időben még reggel tartották a szentmiséket. Minden reggel kántorizált a misén, aztán ment a hivatalába; emlékezetem szerint valamelyik Gavanski gabonafelvásárló irodában dolgozott. Első gyermekük, Tibike pár éves korában meghalt. Kis fehérmárvány síremléket emeltek a sírja fölé, amelyre aranyozott betűkkel írták fel a nevét: Dudás Tibike.”
A Dudás család a kántorházukba befogadott egy Délvidékre jött magyar tanítónőt. Mikor Mihály felesége nem sokra rá meghalt, gyermekei gondozását a házában albérlőként lakó tanítónőre és saját, 18 éves hajadon testvérhúgára bízta. A háború folytatásának kilátástalanságát látva, az anyaország orosz megszállását követően, kántorunk megszökött a honvédségtől, de a korábbi szerb fenyegetések miatt már nem mert hazatérni. Hazaüzent a különben magyarországi albérlő tanítónő barátnőjének, Glatt Mártának és testvérhúgának, Dudás Katalinnak, hogy két kisfiával, Károllyal és Elemérrel szökjenek ki hozzá Magyarországra. Ez meg is történt. A gyermekvigyázó hajadon nagynéni, Katalin később, 1945 után a hadifogságból szabadult Futó Ferenccel visszatért Szenttamásra. Glatt Márta és Dudás Mihály pedig a magyarországi Bátaszéken összeházasodtak és két lányuk született. Dudás Mihály az 1970-es években hunyt el Bátaszéken, temetésére még a püspök is elment.
Dudás Mihály volt az, akinek a kezdeményezésére megalakult a Cecília egyházi dalegylet.
A kántor és első feleségének eljegyzéséről szóló értesítés
(Reggeli Ujság, 1934. február 11.)
Dudásné Erdélyi Juliskáról a korabeli lapok, mint az egyik legtehetségesebb műkedvelőről írtak.
Miló Ferenc
Makai József Botka Istvánnal készített interjújában elmondja, hogy Pentz Kornél után Miló Ferenc volt az, aki átvette a műkedvelés irányítását. Halála után részesült csak elismerésben munkájáért, amikor megkapta az Októberi díjat.
Az idősebbek elmondása alapján szabóként dolgozott, felesége pedig óvónőként. Volt is egy boltjuk a mai Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolával átellenben, ahol a méterárú mellett színházjegyeket is lehetett venni a műkedvelők előadásaira. Mindketten színészkedtek, s ahogyan adatközlőm mondta: „A Feri bácsi nagyon-nagyon jó színész volt.”
Szivel Lajos és Magdolna
Szivel Lajos és Magdolna nem színészkedtek, viszont nagyon szerettek színházba járni és támogatták a műkedvelőket. A családnak havi bérlete is volt az előadásokra. Szabóként tevékenykedtek és náluk is lehetett színházjegyeket vásárolni.
Szivel Lajos és Magdolna
(Kiss Éva gyűjteményéből)
Kiszelák Anica és Andrócki Péter
Kiszelák Anica és Andrócki Péter szabóként tevékenykedtek. Kiss Nándor adatközlőm náluk tanulta a mesterségét. Mindketten nagyon szerették a színházat és igazán fontos volt számukra a kultúra.
Kiszelák Anica és Andrócki Péter
(Kiss Nándor gyűjteményéből)
Kiss Károly
Kiss Károly, Kiss Nándor adatközlőm édesapja volt. 1921-ben született, foglalkozását tekintve borbély volt.
1937. május 29. Bore vagy Bori ciga szerep (ez található a fotó hátoldalán)
(Németh Dezső és Kiss Nándor gyűjteményéből)
Felső sor: balról a negyedik Andrócki Péter
Középső sor közepe: Kiszelák Anica, Pentz Kornél, Pece Terka
Alsó sor: jobbról az első Lukó István, a hetedik Kiss Károly
Id. Blazsanyik Géza
1922-ben született, foglalkozását tekintve mezőgazdasággal foglalkozott. A műkedvelés aktív részese volt, a szereplés mellett jegyeket is szedett (a mellékelt fotón is ez látható). Többek között a Zsindelyezik a kaszárnya tetejét és a Kolduskisasszony című népszínműben is játszott. A felsorolásban ifjabb Blazsanyik Gézaként hivatkoznak rá, hiszen édesapjától ugyanezt a nevet örökölte, majd ő is így nevezte el a fiát.
Blazsanyik Géza (jobbról)
ifjabb Blazsanyik Géza gyűjteményéből
10. A SZENTTAMÁSI MŰKEDVELÉS HELYSZÍNEI
Minden nemzedéknek megvan a saját érdeklődési köre, s a fiatalokat, mint manapság is, akkor is főként a szórakozás érdekelte. Viszont a falusi fiataloknak előbb fel kellett nőniük, rájuk a lehető leghamarabb várt a munka, de azért igyekeztek a szórakozásra is időt találni.
Előszeretettel jártak különböző kocsmákba és vendéglőkbe, úgy a fiatalabbak, mint az idősebbek. A legkedveltebb időtöltés a kártyázás, kuglizás és a billiárdozás volt. Vasárnaponként különféle bálokat és mulatságokat is szerveztek. Ezek a mulatozások általában éjfélig, de néha akár kettőig is eltartottak.
Kiss János kocsmája
Gion Nándor Virágos katonájából megtudhatjuk, hogy Kiss János kocsmája egykor az ún. becsei úton volt: „[…]a Kiss János kocsmájában, a becsei úton, ahol a Zöldutcaiak a tukiakkal szoktak verekedni, minden héten láthatott volna különbeket is …”
A vendéglőben táncmulatságokat is tartottak, ahol a fiatalok kedvükre szórakozhattak, ám ezek az összejövetelek nem mindig csak a szórakozásról szóltak. Számtalan verekedés, de még gyilkosság is történt. A táncmulatságokon mindig Gyurákék muzsikáltak.
Kering az a történet, hogy Kiss János az 1910-es években Amerikában szeretett volna boldogulni, hiszen kecsegtető volt számára az ott megkereshető pénz. Amerika felé utazva a hajón hirtelen meghalt a felesége. Akkoriban az volt az eljárás, hogy a hajóról a vízbe kellett dobni a halottat, viszont ő sajnálta ezt megtenni.
A kocsma a mai Lazar cár utcában volt, egy nagyobb épületben, amelyet később három üzlethelyiségre osztottak fel.
Kiss Antal vendéglője
Kiss Antal vendéglője a két háború között a szenttamási kultúresemények bölcsője volt. Az idősek elmondása alapján a kocsma a mai Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola tornatermének helyén állt, a Napredna utca felől pedig a tekepályát lehetett megközelíteni. A tekepálya mellett táncterem is volt, a kocsmai részbe pedig a mai becsei út felől lehetett belépni.
A vendéglő a számos, ott bemutatott szenttamási darab mellett vendégszerepléseknek is otthont adott. 1935-ben például a temerini műkedvelők ott mutatták be A gyűrűs zsidó című népszínművüket, a becseiek pedig a Sárgapitykés közlegény című operettjüket. A szenttamási műkedvelők ott többek között előadták a Vén bakancsos és fia, a huszár című népszínművet, de tánccal egybekötött műkedvelői estéket is tartottak. Egy alkalommal a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékot adták elő, de kabaré-előadást is tartottak ott. A műkedvelői előadások mellett ott tartották a Rádnički szüreti bálat is, ahol megválasztották a Miss Radničkit és udvarhölgyeit.
A vendéglő nemcsak a bálaknak, hanem a szilveszteri mulatságoknak is helyet adott. A szüreti-bál mellett Katalin-bálat is rendeztek. Kis Antal vendéglője még az 1960-as években is a műkedvelést szolgálta. Ebbe a kocsmába a nem annyira tehetős emberek jártak. Akik tehetősebbek voltak, azok a Firányihoz jártak.
1929-es szüreti bál
(Bergel Anna fotója, Németh Dezső gyűjtése)
A Firányi kocsma
Erre a helyre jártak a jómódú, tehetős emberek. Egykor a mai Dózsa György utca sarkán állt. Ott ma is üzlethelyiség van, de már nincs használatban. Ezen a helyenvalószínűleg nem tartottak műkedvelő előadásokat, hiszen nem található róla információ.
Önkéntes Tűzoltótestület
Az Önkéntes Tűzoltótestület abban az időben híres volt a zenekaráról. Az idősebbek azt mesélték, hogy még a szüleik mesélték nekik, hogy az egyletbe bármikor bárki bemehetett, amikor zenélni szeretett volna. Nagy örömmel tanították őket az idősebbek.
A zenélés mellett a testületben műkedvelő előadások is születtek: Baranyi Pál rendezésében a Cigány, A vén bakancsos és fia, a Huszár vagy a Noszty fiú esete című darabokat állították színpadra.
Gion Nábdor Postarablók című ifjúsági regényében is olvashatunk a testületről.
Az Ipartestület
Az Ipartestület még a mai nap is áll, az épületben bérelhető helyiség különféle ünnepségek megtartása céljából. Ma már sokkal kisebb és a táncterme sincs már meg. Volt egy társaság, amely szórakozás céljából az Ipartestületbe járt. Rendszerint az Ipartestület adott otthont az iparos báloknak, de a legtöbb műkedvelői előadást is itt szervezték.
Színjátszócsoport az Ipartestület hátsó udvarán
(Németh Dezső és Kiss Nándor gyűjteményéből)
Második sor közepe: Andrócki Péter
Harmadik sor közepén: Pentz Kornél, Pece Teréz, Kiszelák Anica
A Miasszonyunkról nevezett iskolanővérek
A vallásos tematikájú darabokat a Miasszonyunkról elnevezett iskolanővérek vitték színre, nagy sikerrel. Az iskolanővérek 1912-ben kezdték tevékenységüket, ők tanítóként dolgoztak az iskolában, hiszen Fáncsy Antal plébános szavaival élve: ,,jobb és olcsóbb tanerőt lehetetlenség lenne alkalmazni”. Így a lánynevelés fontosságát hangsúlyozva, két tanító helyett négy nővért alkalmaztak.
Mária szíve előadás 1929-ben
(Németh Dezső gyűjteményéből)
Adatközlők:
Blazsanyik Géza, földműves
Kiss Éva, nyugalmazott könyvtáros
Kiss Nándor, szabó
Kraszulyák István, nyugdíjas
Németh Dezső, mérnök
BEFEJEZÉS
A dolgozat Szenttamás városának műkedvelő mozgalmait és kulturális életét vizsgálja az 1918 és 1941 közötti időszakban, különös tekintettel a társadalmi viszonyok hatására. Részletesen elemzi a műkedvelő egyesületek, színjátszó csoportok, dalkörök és más kulturális társaságok tevékenységét, szerepüket a helyi identitás megőrzésében, valamint a közösségformáló erejüket. A dolgozat forrásait főként a vajdasági sajtótermékek és visszaemlékezések képezik.
Az elemzés rámutat arra, hogy a műkedvelő tevékenység nem csupán szórakozási forma volt, hanem fontos eszköze a kulturális önazonosság és identitás fenntartásának a kisebbségi sorba jutott magyar lakosság körében, a két háború közötti időszakban. Ugyanakkor a szerb és német közösségek is aktívan hozzájárultak a város kulturális sokszínűségéhez. A dolgozat célja volt, hogy ráirányítsa a figyelmet az egyik vidéki, vajdasági magyar közösség művelődéstörténetének egy kevésbé kutatott, ám jelentős korszakára.
SZAKIRODALOM:
1. Ádám István. 2009. Virágfakadás. Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor
2. Farkas Frigyesné Lichtneckert Margit (szerk.) Bokréta. A jugoszláviai magyar műkedvelők alamanachja 1919—1941. Szabadka, 1940. 137. p.
3. Horváth Ilona. 2012. Filléres emlékeim. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.
4. Horváth Futó Hargita: Színjátszásunk múltjából. In: Horváth Futó Hargita (szerk.) De historia urbis nostrae ll. Szenttamás, Népkönyvtár (Forum Könyvkiadó, Újvidék), 2012. p. 78—96
5. Kurcz Ádám István. 2017. Gion Nándor művei és műhelytitkai. Cédrus Művészeti Alapítvány, Napkút Kiadó.
6. Pintér József. 2014. Szennyes diadal. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.
7. dr. Szlimák Sándor. 2010. Az én Szenttamásom a XX. században. Alfagraf Pétervárad
8. Szögi Ottília. 2017. Visszaemlékezés.