Tóth Dániel versei

Műanyag

Faágon áll egy műmadár,
Alatta sír a műszamár.
Műanyag szervezet,
Műanyag szerkezet.
Ablakban ül a műgyerek,
Előtte megy a műsereg.
Műanyag katonák,
Műanyag lakomák.
Műanyag retinád,
Műanyag szeli át.

Monoton munka

Rakd,
Mérd,
Húzd,
Vedd le,
Rakd el,
Hozd vissza.
Tempó!
Kapard,
Markold,
Hányj,
Földre,
Állj fel,
Csináld újra.
Szenvedj!
Kard,
Vér,
Hús,
Vágd el,
Rántsd ki,
Tépd szét,
Halál!
Rothad,
Bél,
Bűz,
Edd meg,
Hányd ki,
Edd meg újra,
Halj meg újra.

Önérzet(len)ül

Kedvem lenne széttépni arcomat,
A bőröm alá nyúlni s kiszedni
minden csontomat,
sorban, egymás után.
Leönteném magam benzinnel
s gyufát dobnék magamra.
Fáj,
Fáj, hogy vagyok,
Fáj, hogy ilyen vagyok.
De magamon változtatni
nem tudok s talán
legbelül
nem is akarok.