A Philosszal való találkozás első pillanata a dobozról szól. A fedőlapra helyezett fekete doboz számtalan lyukon keresztül enged betekintést önnön tartalmába. A fekete doboz, mely általában minden titkok tudója, szinte háromdimenzióssá válik a szemünk előtt, szinte meg is foghatnánk, körbe is ölelhetnénk a belőle áradó fénnyel együtt. A fekete dominanciája ellenére mégis izzik az egész borító. A gyerekkor mesés világában egy-egy papírdoboz egy teljesen új univerzum építőkövévé válhat. Legnagyszerűbb játékom egy zsáknyi doboz, azaz skatulya volt, ahogy a nagyszüleim nevezték. A szoba közepére öntöttük a zsák tartalmát, és máris kezdődött az építkezés; újabbnál újabb világok születtek az önfeledt, komoly játékban. Az olvasó-néző bepakolja saját dobozait a Philosba, miközben keresi a lyukacsos dobozból áradó ragyogás forrását. Talán forgatja is, hogy beleshessen a tetején vagy a kis lyukakon, melyek mindegyike más és más nézőpontot kínál. Az aranyló fényességben mintha egy női fej tűnne fel, de máshonnan, más szemmel nézve biztosan más bontakozik ki.
A doboz nyitott…