Kutatásomban a szerbiai kötelező sorkatonaság 2009 és 2019 közötti reprezentációit vizsgálom a vajdasági magyar médiában a kritikai diskurzuselemzés módszerével. A téma relevanciáját erősíti, hogy 2011-ben felfüggesztették a sorkatonai szolgálatot, és ennek előzményeire, valamint következményeire is kíváncsi vagyok. Feltételezésem szerint a kötelező sorkatonaság médiabeli ábrázolása jelentős mértékben tükrözte az adott időszak politikai és társadalmi viszonyait, és egyúttal hozzájárult ahhoz is, hogy különböző vélemények alakuljanak ki a katonaság szerepéről. A kutatásom célja feltárni, hogy milyen kulturális és társadalmi jelentőséget tulajdonítanak mindennek térségünkben. A vizsgálat 2009 és 2019 között megjelent tartalmakra terjed ki, elsősorban a Magyar Szó, Szabad Magyar Szó, Délhír Portál, Pannon RTV és a Vajdaság Ma médiumokban. Ezek vizsgálatához a kritikai diskurzuselemzés módszerét választottam (CDA), mely arra fókuszál, hogy feltárja, hogyan jelennek meg és hogyan működnek a társadalmi hatalmi viszonyok és ideológiai struktúrák a vizsgált szövegekben (Szilczl, 2018).
Kulcsszavak: Szerbia, sorkatonaság, kritikai diskurzuselemzés, vajdasági magyar média
1. Bevezető
Kutatásomban azt vizsgálom, hogyan jelenik meg egyes vajdasági magyar médiumban a szerbiai kötelező sorkatonai szolgálat. Jelenlegi kutatásomban a kötelező sorkatonaság vajdasági magyar médiareprezentációit vizsgálom. A téma aktualitását és jelentőségét az adja, hogy a sorkatonai szolgálat nem csupán katonai, hanem társadalmi, történelmi, pszichológiai és gazdasági vonatkozásokkal is bír. A vizsgált anyag 2009 és 2019 között megjelent online cikkekből áll. A kutatás öt vajdasági magyar médiumra – Magyar Szó, Szabad Magyar Szó, Délhír Portál, Pannon RTV, Vajdaság Ma – terjed ki.
2. CDA (Critical Discourse Analysis)
A kutatásom során a kritikai diskurzuselemzést (Critical Discourse Analysis) alkalmazom (továbbiakban: CDA). A CDA-t úgy lehetne definiálni, hogy egy olyan interdiszciplináris, elsősorban társadalomtudományokra jellemző megközelítés, amely a nyelvet, mint társadalmi kommunikációt vizsgálja (Tran, 2018). A CDA a társadalomelemzés kritikai hagyományát viszi át a nyelvészetbe, és a kritikai társadalomelemzés számára a diskurzusra, valamint a diskurzus és más társadalmi elemek (hatalmi viszonyok, ideológiák, intézmények, társadalmi identitások stb.) kapcsolatára fókuszál (Fairclough, 2012). A kritikai irányzat szerint tehát a társadalmi kommunikáció mögött érdekek, méghozzá legtöbbször hatalmi érdekek állnak, és ezek tetten érhetőek a diskurzusban (Tran, 2018). A CDA módszertani alkalmazása azért indokolt a kutatásomban, mert nem csupán egy általános áttekintést kívánok nyújtani, hanem a társadalmi, elsősorban politikai-hatalmi döntések diskurzusbeli megjelenését vizsgálom. E döntések hatással vannak egy ország teljes lakosságára is, valamint az állam működésének különböző szektoraira, és elemzésük révén a vajdasági médiumok működésének sajátosságaira, továbbá a sajtó és a hatalom, illetve a sajtó és a lakosság közti viszonyra is következtethetünk.
Az alkalmazása során közel 34 cikket elemzek, amelyek 2009 és 2019 között jelentek meg. Az elemzés öt vajdasági médium anyagaira terjed ki: a Magyar Szó, a Szabad Magyar Szó, a Vajdaság Ma, a Délhír Portál és a Pannon RTV cikkeire. A kutatás célja nem csupán a sorkatonaságról szóló diskurzus nyelvi sajátosságainak feltárása, hanem annak vizsgálata is, hogy milyen társadalmi-politikai összefüggések, valamint milyen társadalmi szereplők és döntéshozók jelennek meg a sajtóban. Emellett figyelembe veszem a környező országok és más európai államok akkori álláspontját a sorkatonaságról, hogy átfogóbb képet nyújthassak a sorkatonaság diskurzusairól. Ebben a kontextusban a CDA alkalmazása különösen indokolt, hiszen a nyelv és a társadalom kölcsönhatásait elemezve hívják fel a figyelmet a hatalom fenntartásának és továbbörökítésének rejtett módjaira melyek társadalmi egyenlőtlenségeket hoznak létre és erősítenek meg (Szilczl, 2018).
3. Sorkatonaság fogalma és történelme
“A sorkatonai szolgálat többnyire kötelező jellegű, határozott ideig tartó katonai szolgálatot jelent, ahol egy ország jellemzően férfi állampolgárai katonai kiképzésben részesülnek” (Háló és Reizer, 2020). Maga a sorkatonaság is több elemből áll: elsősorban „az állam a hadra fogható lakosságot, leggyakrabban férfi állampolgárait katonai nyilvántartásba veszi (összeírja), majd rendszeres sorozás után a hadköteles korban lévőket sorkatonai és időszakonként tartalékos katonai szolgálatra kötelezi. A hivatásos és tovább szolgáló, valamint szerződéses katonákkal együtt ők alkotják azt a hadsereget, amely békében védi az országot, háborús helyzet esetén pedig lehetővé teszi a tartalékosok gyors mozgósítását” (Csapody, 2005). Lényegében a reguláris hadsereg tagjaivá válnak. A sorkatonai szolgálat célja, hogy a hadsereg állandó állományába sorozással bevont katonák a reguláris haderő részévé váljanak. „A kötelező sorkatonaság során a behívás és a személyek felmérése több lépésben zajlott. Az első fázis a sorköteles férfiak sorozása volt, amely magában foglalta a katonai nyilvántartásba vételt és az egészségügyi vizsgálatot. A katonai szolgálat a behívással kezdődött el, ami a sorozás után több évvel is következhetett, és évente több ütemben zajlott.” (Csapody 2005). Fontos azt is jelezni, elmondani, hogy lelkiismereti okokra hivatkozva kérelmezhető volt a fegyvertelen katonai szolgálat is, amelyet polgári szolgálatnak neveztek, ez teljesen más típusú sorkatonai szolgálatot jelentett.
3.1 A sorkatonaság történelmi áttekintése
Csapody Tamás a Valóság c. folyóiratban megjelent cikkében (2005) részletesen beszámol a sorkatonaság történetéről, pontosabban arról, hogy hol és mikor alakult meg az első általános hadkötelezettség. Úgy fogalmaz, hogy az általános hadkötelezettséget elsőként a francia forradalom idején John-Baptiste Jourdan képviselő törvényjavaslata nyomán 1793. szeptember 5-én vezették be Franciaországban. A hadkötelezettségnek ezt a modern kori formáját Németországban 1866-ban, az Osztrák–Magyar Monarchiában 1868-ban, míg Oroszországban 1874-ben vezették be. Az első formális sorkatonaság a Francia Forradalom idején vált fontossá, amikor az országot az Osztrák Habsburg Birodalom jelentős katonai fenyegetése érte. Emiatt kényszerítette a Konventet (a nagy francia forradalom törvényhozó testülete) átmeneti jelleggel, vagyis a katonai támadás idejére rendelkezett arról, hogy minden tizennyolc és negyven év közötti, nőtlen férfi köteles katonai szolgálatot teljesíteni. „Így jött létre a háromszázezer fős, besorozott katonákból álló forradalmi hadsereg, amely a forradalom után is, a közvetlen veszély elmúltával is megtartotta sorozott jellegét.” (Csapody, 2005) A cikk kitér még arra, hogy az a fajta modell, amely a hivatásos és sorkatonaságból álló hadsereg „jelenlegi szóhasználattal élve: vegyes kiegészítésű –– haderőn nyugvó hadseregmodell” lett, Franciaországban kétszázkilenc éven keresztül, egészen 2001-ig működött. (Jacques Chirac, Franciaország miniszterelnöke ugyanis 1996. május 28-án jelentette be a kötelező katonai szolgálat végét.) Csapody Csaba világszinten is kitér arra is, hogy „ a világ százkilencvenöt országának haderővel is rendelkező száznegyvenegy országa közül napjainkban összesen hatvannyolcban gondolkodnak erről másként. Az önkéntes haderőre Japánban a második világháború után (1945), Nagy-Britanniában a gyarmatbirodalom szétesését követően (1963), az Amerikai Egyesült Államokban pedig a vietnámi háború után (1973) tértek át.” Továbbá kitér arra is, hogy Európában hidegháborút követően indult el az a hadi változás, amely során a már említett Franciaországon kívül Belgiumban és Hollandiában (1996), Spanyolországban (2001), Portugáliában (2004), Olaszországban (2004) átálltak az önkéntes haderőre. A NATO huszonöt, haderővel rendelkező országa közül Szlovéniával (2003), Magyarországgal (2004) Csehországgal (2005) és Szlovákiával (2005) együtt – tizennégy országban van önkéntes haderő, írta cikkében Csapordy Tamás (2005).
Összefoglalva: Székely Zoltán a Magyar Honvédség szakmai, tudományos folyóiratában megjelent cikkében (2021) úgy fogalmaz, hogy „A hidegháborút követően a sorkatonai szolgálatot a legtöbb nyugati országban békeidőben felfüggesztették, ennek köszönhetően a haderőszervezés önkéntességen alapuló modellje terjedt el. Ez a tartalékosokat annyiban érintette, hogy létrejött a béke idejű önkéntes tartalékosi szolgálat. Az önkéntes tartalékosok ezen új feladatok viszonylatában történő alkalmazása megváltoztatja, kiegészíti a katonai szolgálati forma alaprendeltetését. Az önkéntes tartalékos már nemcsak egy olyan állomány, amely segíti, gyorsítja a háborús szervezet feltöltését, hanem például segíti a különleges jogrend során bevezetett sorkatonai szolgálatra behívott katonák kiképzését is. Az önkéntes tartalékosok gyakorlatilag olyan részmunkaidős katonák, akik által lehetővé válik, hogy a társadalom humán erőforrásait a fegyveres erők időszakosan békében is igénybe vegyék.”
Ahogy az előzőekben írtam, több európai ország is fenntartja a kötelező sorkatonai szolgálatot, beleértve néhány NATO-tagállamot is. Ujházy László (2013) úgy fogalmaz tanulmányában, hogy a 1949-ben létrejött NATO eredetileg a kollektív védelmi műveletekre (collective defence operations – CDO) rendezkedett be, míg mára a válságreagáló műveletek (crisis response operations – CRO), köztük is elsősorban a béketámogató műveletek (peace support operations – PSO) kerültek előtérbe. Az Európai Unió online oldalán így írnak a NATO-ról: „A NATO kormányközi katonai szövetség, amelyet az 1949. április 4-én aláírt – washingtoni szerződés néven is ismert – Észak-atlanti Szerződéssel hoztak létre és amelyben jelenleg (2024.12.09.) 32 tagállam szerepel. A NATO célja, hogy tagjainak szabadságát és biztonságát politikai és katonai eszközökkel garantálja. ” Háló és Reizer (2020) dolgozatukban kitértek egy olyan részre, miszert „A 21. században a legtöbb európai országban a kötelező sorkatonaságot felfüggesztették vagy megszüntették, azonban több országban megmaradt, és volt, ahol rövid időn belül kivezették, majd újra bevezették azt. Litvániában 2008-ban eltörölték, majd 2015-től visszavezették, míg Svédországban 2011-ben törölték el és 2018-tól vezették be újra a sorkatonaságot”. Egyéb példa még Lettország is, ahol 2007-ben törölték el a kötelező sorkatonai szolgálatot, majd az Ukrán-Orosz konfliktusnak köszönhetően 2023-ban visszavezették. Valamilyen szinten ennek hatására olyan skandináv országokban, mint Dánia, Svédország és Finnország, kötelező a sorkatonai szolgálat. Dánia 1949-ben, Finnország 2023-ban és Svédország 2024-ben csatlakozott a NATO-hoz. Nyugat-Európában olyan országok is fenntartják a kötelező katonai szolgálatot, mint Svájc és Ausztria. Ezek az államok azonban nem tagjai a NATO-nak, mivel nemzetközi jogi értelemben semleges státuszt tartanak fenn. Szerbia ugyan nem NATO-tag, de békepartneri státuszban van a szövetséggel.
Érdemes megvizsgálni a balkáni országokat, hogy melyek tartják fenn a kötelező sorkatonai szolgálatot. Jelenleg két ilyen ország van: Görögország és Törökország. Bár földrajzi értelemben távolabb helyezkednek el Szerbiától, kötelező sorkatonai rendszerrel működnek. A legközelebbi szomszédos országok közül Horvátország 2025 januárjában tervezi újra bevezetni a kötelező sorkatonaságot. A rendszert 2008-ban függesztették fel, amikor átálltak az önkéntes alapú hadseregre. Az orosz-ukrán háború és a Balkánon zajló fegyverkezési verseny azonban arra késztette az országot, hogy visszatérjen a kötelező szolgálathoz. Ez a döntés valószínűleg befolyásolta a szerb kormányt is, amely 13 év szünet után, 2024-ben döntött a kötelező sorkatonaság visszaállításáról, és további intézkedéseket tervez a következő években.
4. A Szerb Hadsereg történetének rövid áttekintése
Szerbia hadseregének története Karađorđe Petrović idejére nyúlik vissza, egészen az 1804-es szerb felkelésig, amely során a török uralom ellen harcoltak. Egyes források szerint 1830-ban megalakult a Szerb Hercegségi Hadsereg, majd Szerbia függetlenségének elismerését követően, 1878-ban, létrejött a Szerb Királyi Hadsereg. A Szerb Hadsereg hivatalos oldala szerint ebben az időszakban alakult meg a reguláris haderő. A hadsereg egyik legfontosabb feladata a török uralom teljes felszámolása volt a Balkánon, amihez hozzájárult a Balkán Szövetség létrejötte. Ennek keretében zajlott az első és második Balkán-háború 1912 és 1913 között. Ezek után 1914-ben kitört az első világháború, majd 1939 és 1945 között a második világháború. A második világháború után létrejött Jugoszlávia, melynek részeként működött Szerbia is. Jugoszlávia, majd Szerbia és Montenegró szétesése után után 2006-tól nyerte el Szerbia önálló államiságát és önálló saját hadseregét.
5. Az öt médium bemutatása
Öt médiumot vizsgálok, melyek mind kisebbségi médiumok Szerbiában. A kisebbségi médiumok nem csupán tájékoztatnak, hanem a közösségi identitás és a kulturális örökség megőrzésének is fontos eszközei. McQuail szerint a kisebbségi médiára való igény függ attól, hogy a közösség mennyire érzi magát elkülönültnek, milyen mértékű politikai és kulturális autonómiával rendelkezik, mennyire integrálódott a többségi társadalomba, valamint milyen gazdasági helyzetben van (Papp, 2014). Azok a kisebbségi csoportok, amelyek erősebb gazdasági háttérrel rendelkeznek és nagyobb autonómiára törekednek, gyakrabban hoznak létre önálló médiumokat, míg a gyengébb helyzetű csoportok inkább a többségi sajtóra támaszkodnak. Vajdaságban a legtöbb médium támogatást kap Magyarországtól, azonban az öt vizsgált médium között is tapasztalhatók eltérések: a többségi médiumok különböző támogatásokból és pályázatokból működnek.
Papp Z. Attila (2014) tanulmánya a kisebbségi médiumokat és az identitást vizsgálta a Kárpát-medencében. A téma a sorkatonaság szempontjából is releváns, mivel felmerülhetnek olyan kérdések, hogy egy kettős állampolgár melyik nemzet felé érez nagyobb vonzódást, és melyikhez csatlakozna, illetve hol végezné el a sorkatonai szolgálatot. Feltételezhető, hogy a sorkatonaságra érintett személyek médiatartalom-fogyasztása befolyásolhatja nézeteiket: például azok, akik több szerb nyelvű médiumot követnek, eltérő álláspontot alakíthatnak ki azokhoz képest, akik elsősorban magyar nyelvű forrásokat fogyasztanak.
A Kárpát-medence különböző régióiban végzett kutatások rámutattak, hogy a kisebbségi média eltérő mértékben járul hozzá a nemzeti identitás megőrzéséhez. A szlovákiai és erdélyi magyar közösségekben a hagyományos médiumok – különösen a nyomtatott sajtó és a rádió – szoros kapcsolatban állnak az identitás vállalásával. Ezzel szemben Vajdaságban nem mutatható ki statisztikailag szignifikáns összefüggés a médiahasználat és a nemzeti identitás között. A vajdasági magyar közönség körében jellemző a kétnyelvű médiafogyasztás: sokan egyaránt olvasnak szerb és magyar nyelvű újságokat, illetve néznek tévét mindkét nyelven. Ez a kettősség a kisebbségi identitás adaptív jellegét és a kulturális alkalmazkodás mintázatait is jelezheti (Papp, 2014).
5.1 Délhír Portál
A Délhír Portál 2012 decemberében indult, mint új vajdasági magyar hírportál. Működtetését az Ösvény a jövőbe civil szervezet végzi, amelynek elnöke Vadalcsevity Viktor. A portál a Magyar Szív – Magyar Szó Alapítvány támogatását is élvezi. A Pannon RTV a megalakulásáról úgy fogalmazott, hogy „Az internetes honlap a Magyar Remény Mozgalomhoz köthető, ugyanis az azt működtető civil szervezet az MRM egyik tagjának a nevén van. A Délhír portál nemrég indult, az Ösvény a jövőbe civil szervezet működteti. A szabadkai szervezet elnöke Vadalcsevity Viktor.”
A portál kapcsolata az anyaországgal kettős: bár kormánykritikus tartalmakkal jelenik meg, mégis hozzájut bizonyos forrásokhoz, például a BGA Nemzeti Együttműködési Alap programhoz. A Délhír szerepét és működését Gyurkovics Virág cikke is tárgyalja, amely áttekintést ad a vajdasági magyar médiumok bevételeiről és tartalmairól. Tartalmát tekintve a Délhír Portál – a Szabad Magyar Szóhoz hasonlóan – sokkal kisebb arányban hagyatkozik pusztán az MTI híreire, mint a BGA által támogatott oldalak. Számos kritikus hangú cikket közölt, főleg politikai szereplőkről vagy pártokról, mint például a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és annak politikusai ellen.
A portál történetéhez hozzátartozik, hogy már a működés első évében konfliktusba került a politikai elittel. A Vajdaság Ma cikkében így fogalmaztak az esetről: „Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, 2013. december 2-án bűnvádi magánkeresetet nyújtott be a Szabadkai Alapfokú Bírósághoz, a Délhír portál főszerkesztője és egyben az Ösvény a jövőbe Civil Szervezet elnöke ellen, a portálon folytatólagosan elkövetett becsületsértés miatt.”
5.2 Vajdaság Ma
A Vajdaság Ma 2003-ban jelent meg, mint első internetes médium. A Vajdaság Ma oldalán olvasható, hogy teljesen magánkezdeményezésből és magáneszközökből jött létre, „majd kezdetben a működtető szerény támogatásának, a későbbiekben alapítványi és intézményi támogatásoknak köszönhetően működhetett.” Sebestyén Imre alapította, a jelenlegi főszerkesztő és felelős kiadó is egyben.
A Vajdaság Ma működési formája leginkább egy napilaphoz hasonlítható. Nemcsak Szerbiáról írnak, hanem Vajdaság, a Kárpát-medence, az anyaország és a világ eseményeiről is. Emellett több rovatot is működtetnek.
5.3 Szabad Magyar Szó
A Szabad Magyar Szó 2016. október 23-án indult, alapítói Purger Tibor és Kókai Péter. Előzménye, hogy a több mint nyolcvanéves múltú Magyar Szó szerkesztőségében politikai ellentétek alakultak ki, amelyek következtében több szerkesztőt és újságírót elbocsátottak. Purger Tibor, aki a Magyar Szó online felületéért volt felelős, egy interjúban elmondta, hogy nem tudta tovább elviselni, hogy „25 év után a nevét adja újságírók kirugdosásához”, ezért döntött úgy, hogy megszünteti a Magyar Szóval való együttműködést és visszavonja a magyarszo.com domaint. Ezen a címen indult el az új portál, míg a Magyar Szó a továbbiakban magyarszo.rs alatt működött.
Az indulásban részt vettek más, korábban eltávolított újságírók is, köztük Pressburger Csaba, Vígi Zoltán, Vígi Zsoldos Zsaklina és Bajtai Kornél. A szerzők szándéka egy független és objektív közéleti fórum létrehozása volt, amely pártpolitikai nyomástól mentesen számolhat be a vajdasági, szerbiai, Kárpát-medencei és nemzetközi eseményekről.
A Szabad Magyar Szó indulása nagy visszhangot váltott ki: az első napon már több mint ezer követője volt a Facebookon, és rövid idő alatt a vajdasági magyar közélet meghatározó orgánumává vált. Politikai visszhangja is jelentős volt: bizonyos szereplők elzárkóztak attól, hogy nyilatkozzanak a portál újságíróinak, ugyanakkor a független sajtó egyik fontos alternatívájaként tartják számon. A Szabad Magyar Szó a Sajtószabadság Alapítvány gondozásában működik.
5.4 Magyar Szó
A második világháború után a jugoszláv kommunista rendszer megerősödött, és a sajtó szigorú központosítással működött, törekedve az egyszólamúságra. A magyar kommunista lapokat gyorsan megszüntették, míg a polgári sajtótörekvéseket elnyomták. 1944 végén indult el Szabad Vajdaság néven a Magyar Szó elődje, amely kezdetben nagy reményeket keltett a magyar közönség körében, de szakmai színvonala hamarosan kritikák kereszttüzébe került. A lap 1945. szeptember 27-én vette fel végleg a Magyar Szó nevet. Alapítói a napilapnak Gál László, író, Kek Zsigmond, lelkész, újságíró, nyelvész, első főszerkesztő Lévay Endre, író, publicista és Majtényi Mihály, író.
Az 1950-es évek végére a Magyar Szó a legjobb magyar nyelvű napilappá nőtte ki magát Jugoszláviában, miközben a pártállam korlátai továbbra is jelen voltak. 1957-ben alapították meg Közép-Kelet-Európa egyetlen kisebbségi sajtóházát, a Forumot, amely a kisebbségi sajtó, könyvkiadás és nyomdaipar fejlődésére is jelentős hatást gyakorolt. Idővel a Magyar Szónak számos melléklete kapott helyet a lapban: Kilátó (heti művelődési szemle), Tarka Világ (műsorfüzet és szórakoztató melléklet), Magvető (mezőgazdasági melléklet), Gyógykalauz (egészségügyi melléklet) stb. Az online felületét 2017-ben indították el újra.
5.5 Pannon RTV
Pannon RTV-t működtető Pannónia Alapítvány 2005-ben alakult, elsődleges célja a vajdasági magyar nyelvű tájékoztatás biztosítása. A Pannon Televízió 2006-ban kezdett műsort sugározni, kezdetben csak Szabadkán és környékén volt elérhető. A Pannon Televíziót, a Pannon Rádiót és a Szabadkai Magyar Rádiót a Pannónia Alapítvány nevű civil szerveződés működteti. A Magyar Nemzeti Tanács 2010. július 30-án a Pannónia Alap társalapítójává vált.
6. A kötelező sorkatonai szolgálat megjelenése (2009-2011)
A dolgozatomban időrendi sorrendben vizsgálom a sorkatonaság megjelenését. Ebben az időszakban kimondottan kevés online és nyomtatott sajtóterméket lehet találni, amely a szerbiai sorkatonaságról szólna.
6.1 2009-es cikkek a kötelező sorkatonai szolgálatról
Az első cikk 2009. június 3-án jelent meg a Magyar Szó című napilapban, illetve a Magyar Szó online oldalán. A cikk címe: Mikor szűnik meg a sorkatonaság? A Magyar Szó hivatali forrásra támaszkodik, nevezetesen Dragan Šutanovaczra, aki ekkor a Szerbia védelmi minisztere volt. A kérdésre, hogy mikor szűnik meg a sorkatonaság, Šutanovac úgy válaszolt, hogy „a hivatásos katonaság kialakításának kezdetét 2010-re tűzték ki.” Hozzátette azonban, hogy nem tudja garantálni a kitűzött év betartását, mivel a gazdasági válság következtében anyagi nehézségek is hátráltathatják a folyamatot.
Szerbia 2006 óta tagja a Békepartnerség (Partnership for Peace, PfP) programnak, amelyhez – ahogy Dobó Géza is megfogalmazta – Montenegró kivételével minden nyugat-balkáni ország csatlakozott, majd később a NATO tagjává vált. A Békepartnerség ugyanakkor nem tekinthető a NATO-tagság előszobájának; még a hagyományosan semleges Svájc is részt vesz benne (Dobó, 2022). A program elsősorban a NATO és az Európai Unió felé való nyitottság gesztusaként értelmezhető, amely hozzájárulhat Szerbia és a Nyugat közötti viszony javításához.
A második cikk 2009 augusztusában jelent meg, és arról számol be, hogy a Szerb Hadsereg már évek óta tervezi a hivatásos hadsereg bevezetését. A bejelentésen először 2008-ban változtattak: ekkor a professzionális hadsereg megvalósításának időpontját 2010-re tűzték ki, majd ezt 2009-ben módosították 2011-re.
A cikkben több helyen is feltételesen beszélnek a sorkatonaság megszüntetéséről. Például ilyen megfogalmazások olvashatók: „Még egy évet tolódik a hivatásos katonaság életre hívása”, illetve „A Szerb Hadsereg már évek óta készülődik a hivatásos katonaság bevezetésére.” Ezek a példák jól mutatják, hogy a téma bizonytalan, a döntéshozók pedig óvatosan kommunikálnak. Maga a védelmi miniszter is hangsúlyozta, hogy bár szinte minden elő van készítve, gazdasági akadályok továbbra is fennállnak. A cikk idézi is: „De megjósolni, mikor lesz ténylegesen professzionális hadserege Szerbiának, nem lehet.”
A cikk hozzáteszi, hogy „a Szerb Hadsereg professzionális katonasággá szervezése az állam gazdasági lehetőségeitől függ. Mint megjegyzik, mindent meg fognak tenni, hogy a hivatásos katonaság bevezetése 2011-re végre megtörténjen.” A törvényjavaslat értelmében a sorkatonai szolgálatot nem szüntetnék meg, hanem „befagyasztanák”, így a katonai szolgálat önkéntes alapon lenne teljesíthető. Lényegében tehát nem a sorkatonaság eltörlése, hanem annak felfüggesztése volt a cél, hogy a hadsereg egy új, megbízhatóbb, megfelelő létszámú és gazdaságilag fenntartható modellé válhasson.
A cikk kitér az amnesztiáról szóló törvényre is, amely „felmentené azokat a 30. életévüket betöltött polgárokat a büntetőeljárás alól, akik 2006. április 18-a után elmulasztották leszolgálni a törvény által előírt katonai kötelességüket.” A közölt adatok szerint mintegy 140 ezer katonaköteles férfi él külföldön, akik közül mintegy 44 ezren jelenleg is sorkötelesek. Slobodan Homen, az igazságügyi minisztérium államtitkára (2008–2012) elmondta, hogy évente körülbelül ötezer sorköteles kér halasztást, és mindössze 150 külföldön élő vagy tanuló fiatal teljesíti ténylegesen a szolgálatot. Homen szerint a cél, hogy a fiatalok visszatérjenek Szerbiába, hiszen a népességfogyás komoly társadalmi problémát jelent, és ezt a kormány ilyen intézkedésekkel próbálja megállítani.
6.2 Cikkek a szerbiai kötelező sorkatonai szolgálatról a 2010-es évben
A 2010-es év vízválasztó időszaknak tekinthető a Szerb Hadsereg és az ország történetében. A Magyar Szó cikkeiben érezhetően felerősödött a téma jelenléte: közeledett a kötelező sorkatonai szolgálat felfüggesztése, és ezzel párhuzamosan megjelent a katonai modernizáció, a gazdasági racionalizálás és az európai integráció nyelvezete. A lap több alkalommal is foglalkozott a kérdéssel, elsősorban a politikai és gazdasági diskurzus szintjén.
Az első, 2010. január 30-án megjelent cikk címe: „Nem lesz sorozás – A védelmi miniszter szerint már idén megszűnik a sorkatonaság.” A Magyar Szó hivatalos forrásra, Dragan Šutanovac védelmi miniszterre támaszkodik, aki kijelentette, hogy „a Szerbiai Hadsereg 2010 végére teljes mértékben hivatásos katonákból fog állni. A tervek szerint összesen 38 000 hivatásos katona fog szolgálni a seregben.” Ez a kijelentés a modern, professzionális állam képét erősíti, amely képes haderejét a nyugat-európai normákhoz igazítani. A cikk narratív szerkezete az állami reform ideológiai kereteit tükrözi: a „professzionális”, „modern”, „gazdaságosabb” és „megbízhatóbb” kifejezések nem pusztán leíró funkciót töltenek be, hanem a politikai legitimáció eszközei. A kormányzati reformok így a fejlődés és racionalitás diskurzusába illeszkednek, míg a megszűnő sorkatonaság nem társadalmi veszteségként, hanem előrelépésként jelenik meg. A cikk a gazdasági racionalitás nyelvét is beépíti az érvelésbe: Šutanovac szerint a hadsereg költségvetése 2007-re 60,4 milliárd dinárra emelkedett , ami körülbelül a GDP 2,6%-ának felelt meg. A későbbi években azonban ez az arány 2,4%-ra, majd 2,15%-ra csökkent, így a hadsereg a tervezett összegnél jóval kevesebb forráshoz jutott. A miniszter szerint a 68 milliárd dináros költségvetés mindössze 20%-a fordítható fejlesztésre, ami komoly korlátot jelentett a modernizációban. Az ilyen gazdasági adatok beemelése nem csupán tájékoztató funkciót lát el, hanem a döntés technokrata igazolásaként működik: a politikai döntés így „objektív” pénzügyi szükségszerűségként jelenik meg, nem pedig ideológiai választásként.
Ugyanakkor a Magyar Szó cikke tartalmaz egy rövid interjút is Mészáros Martinnal, aki frissen szerelt le a hadseregből. Az ő tapasztalatai a hivatalos diskurzus ellenpontját képviselik: elbeszéléseiben megjelennek a rossz ellátási körülmények, a felszerelés hiányosságai és a kaszárnyák közötti különbségek. Ez a rész a mindennapi tapasztalat diskurzusát hozza be a szövegbe, amely szembesíti az állami modernizációs narratívát a valóságos katonai élet hétköznapjaival. A két szint – a politikai modernizáció nyelve és a katonák tapasztalati világa – együtt jelenik meg a lapban, ami lehetővé teszi a kritikai diskurzuselemzés számára, hogy feltárja a hatalom és a nyelv kapcsolatát. A hivatalos megszólalások a reformot gazdasági és nemzeti szükségszerűségként keretezik, míg az egyéni tapasztalatok a rendszer strukturális hiányosságaira mutatnak rá. A Magyar Szó így egyszerre működik a politikai kommunikáció közvetítőjeként és a társadalmi valóság dokumentálójaként. A cikkek diskurzív szerkezete jól mutatja, miként jelenik meg a sorkatonaság megszüntetése a modernizáció és nyugatiasodás ideológiai nyelvén.
A 2010-es év utolsó hónapjában két cikk is megjelent a Magyar Szóban a sorkatonaság megszűnésének témájáról. Az első, december 1-jén publikált írás „Önként a hadseregbe – Milan Jovanović: A hivatásos katonaság sokkal olcsóbb, mint a sorkatonaság intézménye” címmel jelent meg, és már a parlamenti döntés előtti időszakot mutatta be. A cikk beszámol arról, hogy a Szerbiai Képviselőház ülésén napirendre került a kormány javaslata, amelynek értelmében 2011. január 1-jétől megszűnne a sorkatonai kötelezettség, és helyét a hivatásos katonai szolgálat venné át. A hadsereg és a védelmi minisztérium ekkor már megkezdte a hivatásos állomány szervezését: a kiírt pályázatokra több mint tízezer személy jelentkezett, közülük mintegy kétezret vettek fel. A cikkben Milan Jovanović , a Fórum a Biztonságért és Demokráciáért civil szervezet igazgatója hangsúlyozza, hogy a hivatásos katonaság „sokkal olcsóbb, mint a sorkatonaság intézménye”, és ez a modell „összhangban áll Szerbia gazdasági lehetőségeivel”. Ez a kijelentés a katonai reformot gazdasági racionalitásként mutatja be, amelyben a hadsereg működése pénzügyi hatékonyságra és modernizációs logikára épül. A Magyar Szó ezzel a nyelvi kerettel azt a politikai diskurzust erősíti, amely a katonai átalakítást a modernizáció és gazdasági racionalizálás elkerülhetetlen folyamataként ábrázolja. A cikk gazdasági érvelése jól példázza a neoliberális racionalitás logikáját: a politikai döntés a „költséghatékonyság” és a „piaci logika” nyelvén válik elfogadottá, miközben a társadalmi és identitásbeli következmények háttérbe szorulnak. A gazdasági szempontok hangsúlyozása így nemcsak a reform gyakorlati indoklásaként jelenik meg, hanem az állami modernizáció legitimálásának eszközeként is.
A parlamenti vita során az ellenzék – elsősorban a Szerb Radikális Párt és a Szerbiai Demokrata Párt – bírálta a hadkötelezettség megszüntetését. Véleményük szerint a hatalmi koalíció célja „Szerbia katonai gyengítése”, valamint az ország közeledése a NATO-hoz. Jovanović ezzel szemben kijelentette, hogy az ellenzék „ideológiai okokból ódzkodik a hivatásos katonaságtól”, és ugyanezek a politikai erők ellenzik Szerbia európai integrációját és NATO-csatlakozását is. Ez a párbeszéd világosan tükrözi a két uralkodó politikai diskurzust. Az egyik az európai integráció, modernizáció és gazdasági racionalizálás nyelve és a másik a nemzeti szuverenitás és a hagyományos értékek védelmének retorikája.
Jovanović szerint az ellenzéki kritika „nevetséges”, hiszen aki ragaszkodik a szerb hagyományokhoz, az önként is jelentkezhet a hadseregbe. Ez a megfogalmazás a nemzeti identitás és a modernitás nyelvi konfliktusát jeleníti meg, ahol a hagyományt a politikai racionalitás és az önkéntesség váltja fel. A cikk így a hivatásos hadsereget a Nyugat felé való nyitás szimbólumaként ábrázolja, miközben a hagyományos katonai értékek a múlt kulturális maradványaivá válnak. A szöveg végén megjelenik az EU–NATO viszony diskurzusa is. Jovanović kijelenti, hogy „az Európai Unió és a NATO stratégiai partnerei egymásnak”, és „a NATO nélkül az EU nem is létezne”. Ez a kijelentés összekapcsolja a katonai reformot az európai integráció geopolitikai narratívájával: a hivatásos hadsereg nem csupán belpolitikai modernizációs lépés, hanem a Nyugat irányába való politikai orientáció eszköze is. A politikai állásfoglalások kettősségét Csapody Tamás (2005) fogalmazta meg általánosabban, amikor arról írt, hogy az általános hadkötelezettséggel kapcsolatos pártpolitikákat „pálfordulásokkal tarkított kettősségek sora jellemzi”.
Szerinte e diskurzus négy fő szempont mentén értelmezhető:
1. attól függően, hogy a párt kormánypárti vagy ellenzéki pozícióban van;
2. hogy a rendszerváltás előtti vagy utáni politikai időszakban szólal meg;
3. hogy milyen ideológiai és politikai alapállásból fogalmazza meg véleményét;
4. valamint, hogy hivatalos vagy informális (médianyilatkozat, civil fórum, tudományos rendezvény) kontextusban hangzik-e el a megszólalás.
Ezek a szempontok a szerb politikai életben is egyértelműen kimutathatók. A Szerbiai Demokrata Párt például ellenzéki helyzetéből bírálta a hadkötelezettség eltörlését, noha korábban a modernizáció és az európai integráció támogatói közé tartozott – ez a kettősség jól illusztrálja Csapody tételét. A Magyar Szó 2010. decemberi cikke a sorkatonaság megszűnését nem nemzeti vitaként, hanem gazdasági és geopolitikai szükségszerűségként mutatja be. A hivatalos és civil megszólalások nyelvezete egyaránt azt a képet erősíti, hogy a reform a fejlődés, a racionalitás és az európai orientáció elkerülhetetlen része.
A második cikk, ami 2010. december 31-én jelent meg. Lényegében úgy írtak a sorkatonaság felfüggesztéséről, hogy egy olyan részbe tették bele, melynek címe, hogy: „A tíz legjelentősebb belföldi esemény 2010-ben.” A harmadik helyet érte el a sorkatonaság felfüggesztése. „A Szerbiai Képviselőház határozatának értelmében 2011. január 1-jén megszűnik a hadkötelezettség. A had-, munkaügyi és anyagi kötelezettségeket szabályozó törvény módosításaival a kötelező katonai szolgálat megszűnik…E lépéssel megalakul Szerbiában a hivatásos katonaság, amely megváltoztatja a hadsereg eddigi hagyományait, melyek különböző formában immáron két évszázada élnek. A határozatot december 15-én hozta meg a Szerbiai Képviselőház.” Ezzel a döntéssel a sorkatonaságot felfüggesztették. A Szerb Hadsereg hivatalos oldalán megtekinthető az a dokumentum, amellyel ezt a döntést meghozták. Így néz ki a dokumentum:
1. ábra: Döntés a katonai szolgálati kötelezettség felfüggesztéséről (Kolter László (2024.12.22)
Részletesebben olvasható még a törvényről, amely a Paragraf weboldalán megtekinthető.
7. A sorkatonai szolgálat felfüggesztése utáni első két év (2011-2013)
A következő két évben még a Magyar Szó és a DélHír portál írt cikkeket. Két cikk jelent meg összesen, egy a 2011-es évben és egy a 2013-as évben.
A lap 2011. november 17-én megjelent „Visszalépés lenne a sorkatonaság bevezetése” című rövid cikke. A reform utóéletét mutatja be, amelyben Dragan Šutanovac védelmi miniszter elutasítja a kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetését. Šutanovac szerint „a kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetése nem tenne jót sem a katonaságnak, sem a biztonságnak”, és minden olyan párt, amely támogatja ezt az elképzelést, „hamarosan le fog mondani róla”. A miniszter kijelenti, hogy a modern társadalmak a hadsereg átalakítása felé haladnak, és céljuk a hivatásos, professzionális katonaság megerősítése. Példaként Görögországot, Törökországot és Oroszországot említi, amelyek szintén a hivatásos haderő felé kívánnak elmozdulni. Ez a nyilatkozat a 2009–2010-es évek diskurzusának folytatásaként értelmezhető: a modernizáció, gazdasági racionalizálás és európai orientáció nyelve továbbra is meghatározó maradt. A „visszalépés” szó a politikai nyelvben erős jelentéssel bír: nemcsak szakmai, hanem társadalmi és fejlődési szempontból is úgy mutatja be a sorkatonaság visszaállítását, mint ami ellentétes a haladással.
A 2013-as cikk a DélHír Portálon „A szerbek újra katonákat akarnak – Petíció a sorkatonaságért” címmel jelent meg. A Facebookon indított kezdeményezést főként belgrádi és újvidéki fiatalok töltötték ki. A cím általánosítva tulajdonít kollektív vágyat a „szerbeknek”, így nemcsak beszámol, hanem nemzeti érzelmi közösséget is konstruál. Úgy tűnik, mintha Szerbiában csak a szerbek számítanának, a kisebbségek nem lennének jelen. A fiatalok e módon erősebb érzelmi reakciókat válthatnak ki a hazaszerető közönségből.
A kezdeményezés és a cikk is a fiatalok érzelmi megnyilatkozásaira épít. Bár civil jellegűnek tűnik, a mögöttes ideológia erősen nacionalista és identitáserősítő. A cikk a sorkatonaság visszahozását a nemzeti büszkeség és kollektív identitás újraépítésének eszközeként mutatja be. Ideológiailag a patriarchális, militarizált férfiidentitást helyezi előtérbe, szemben a 2009–2010-es modernizációs logikával, amely a hivatásos hadsereget a racionalitás és gazdasági hatékonyság jelének tekintette. A narratíva nosztalgikus, pozitív érzelmi kötődést teremt a múlt katonai hagyományaihoz, hangsúlyozva a történelmi folytonosságot. Tóth Gergely ezredes tanulmánya szerint a hagyomány mindig meghatározó szerepet játszott a társadalom és a honvédelem kapcsolatában. Úgy fogalmaz, hogy a tapasztalat, hogy a különböző haderőkben a katonai szervezeteknek, azok egy-egy patinás hadrendi számának és az ahhoz kapcsolódó hagyományoknak a megtartása emeli az ott szolgálók, harcolók öntudatát, büszkeségét, így hozzájárul a csapat harcértékének növeléséhez. Ugyanakkor az egymást követő generációk is elmondhatják, hogy „nekem már az apám, nagyapám stb. is ugyanott szolgált”, megteremtve ezzel egy olyan sajátos együvé tartozás érzését, amely nemcsak családon belül alakulhatott ki, de egy-egy vármegye vagy tájegység lakosságának tagjai között is. (Tóth, 2018)
8. A kötelező sorkatonai szolgálat megjelenése 2015–2019 között
A kutatásom során 2013 és 2015 között nem találtam cikket, viszont 2015 és 2019 között összesen 26-ot vizsgáltam. A sorkatonaságról legtöbbet a Pannon RTV és a DélHír Portál írtak 10-10 cikket. A Magyar Szó és a Szabad Magyar Szó két-két, míg a Vajdaság Ma egy cikket közölt a témában.
A 2015-ös évben több médium is foglalkozott a sorkatonaság újbóli bevezetésének kérdésével. Mindkét médium, más-más forrásból dolgozott, ám a DélHír Portál részletesebben írt. Mindkét forrás közvélemény-kutatásra hivatkozva számolt be arról, hogy a szerbiai lakosság közel kétharmada támogatja a kötelező katonai szolgálat visszaállítását, és különösen a 19–29 éves korosztály – vagyis az érintettek – mutatnak jelentős támogatást, noha rövidebb szolgálati időt tartanának megfelelőnek. A DélHír Portál cikke Pavle Đoković, az Open Source közvélemény-kutató ügynökség vezetőjét idézi, aki szerint ez a jelenség a szerb katonai hagyományokhoz és a jugoszláv múlt iránti nosztalgiához köthető. A közvéleményben tehát egyszerre van jelen a múlt idealizálása és a hagyományos férfiszerephez való visszatérés igénye, amelyet a katonaság intézménye testesít meg. Ezzel szemben Bratislav Gašić védelmi miniszter mindkét hírforrásban egyaránt hangsúlyozza, hogy a sorkatonaság újbóli bevezetése nem reális, mivel több milliárd dinárt igényelne az elhagyatott kaszárnyák felújítása és az elavult felszerelések pótlása. A miniszter ehelyett az önkéntes katonai szolgálat kiterjesztését tartja megfelelő válasznak a fiatalok növekvő érdeklődésére. A két cikk jól érzékelteti a közvélemény és az állami kommunikáció kettősségét: a társadalom nosztalgikus és nemzeti értékekre építő igénye a sorkatonaság iránt erős, míg a politikai vezetés a gazdasági racionalitás és a modernizáció nyelvén tartja távol annak újbóli bevezetését. A 2015-ös sajtóvisszhang egyszerre értelmezi a sorkatonaság kérdését identitáspolitikai és gazdasági szempontból, azaz a hagyományos katonai múlt szimbolikus ereje és a modern állami működés realitása közti feszültségként.
A 2016-os évben szintén a Pannon RTV cikkét elemzem, ám fontosnak tartom elmondani, hogy megint a Vajdaság Ma oldalára hivatkoznak. A cikk tartalmi fontos része, hogy Jovan Krivokapić, a Védelmi Minisztérium és a szerb hadsereg szóvivője kijelentette, hogy egyelőre nem tervezi a kötelező sorkatonaság újbóli bevezetését, hanem inkább bevezetik az önkéntes katonai szolgálat új formáját. Jovan Krivokapić úgy nyilatkozott, hogy „a kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetéséről a köztársasági parlamentnek kell döntenie, mi pedig egyelőre nem tervezzük ezt, inkább arra összpontosítunk, hogy miként tegyük vonzóvá a fiatalok számára a katonaságot”. Hozzátette, hogy a decembertől érvénybelépő változások következtében az önkéntes katonai szolgálat hat hónapig tart majd, az érdeklődőknek pedig jobb és minőségesebb képzést biztosítanak. „Tehermentesítjük a hivatásos katonákat, akik ezután több időt tudnak szentelni a megszerzett készségek begyakorlására. Magasabb pénzbeli juttatást láttunk elő azok számára, akik önkéntesen szeretnének szolgálni”. Lényegében az állam gazdasági szempontból egy erősebb, hivatásosabb önkéntes hadsereget szeretne, amely felkészültebb, mint a sorkatonai szolgálatot teljesítő katonák.
8.1 A 2017-es év a sorkatonai szolgálattal kapcsolatos cikkek
Az figyelhető meg, hogy a sorkatonaság kérdésében egyre több közvélemény-kutatás készül, ám ezek értelmezésénél fontos figyelembe venni, hogy hány főt és milyen korosztályt vizsgáltak. A 2017 elején, a Pannon RTV oldalán megjelent rövid hír – amely szintén külső forrásból dolgozik – a sorkatonaság társadalmi támogatottságának folyamatos jelenlétét mutatja a szerb közvéleményben. A Védelmi és Biztonsági Kutatóközpont felmérése szerint a megkérdezettek több mint 70%-a támogatná a kötelező katonai szolgálat visszaállítását. A kutatás 1117 személy személyes megkérdezésével, valamint további 1400 online válasz alapján készült, így az eredmények országos szinten reprezentatív képet adnak a témáról. Az adatok alapján a legerősebb támogatást a 60 év felettiek körében mérték, míg a 40–49 éves korosztály mutatott a legkevesebb hajlandóságot a sorkatonaság újbóli bevezetésére. Ez a generációs különbség arra világít rá, hogy a katonai szolgálat intézményét elsősorban az idősebb generációk értelmezik a nemzeti hagyomány és a fegyelem szimbólumaként. A hír szövegezése is ezt a szemléletet erősíti: a sorkatonaság nem biztonságpolitikai, hanem identitáshoz kötődő, nosztalgikus intézményként jelenik meg, amely a társadalmi értékrend és a kollektív emlékezet irányából nyeri el jelentőségét.
A közvélemény-kutatások után felmerült a sorkatonaság visszaállításának kérdése a politikai színtéren is. A DélHír Portál számolt be arról, azzal a címmel, hogy „ Vučić: „Nem vezetjük be újra a sorkatonaságot, mert nincs rá pénz!”. Ez a fajta cím figyelemfelkeltő, tény, hogy így több olvasót érhetnek el. A cikk tartalma szerint egy belgrádi görög–szerb üzleti fórumon Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök cáfolta, hogy a kormány napirendjén szerepelne a kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetése. Ugyanakkor a szerb hadsereg szóvivője, Jovan Krivokapić, az N1 televíziónak nyilatkozva elmondta, hogy egy munkacsoportot már létrehoztak a kérdés vizsgálatára. A testület célja az volt, hogy felmérje az országot érő biztonsági kockázatokat és fenyegetéseket, majd ezek alapján véleményt formáljon a sorkatonaság szükségességéről. A cikk tehát nem konkrét döntésről, hanem a diskurzus fenntartásáról tanúskodik: a kormány részéről tagadás, a hadsereg részéről pedig óvatos nyitottság figyelhető meg. Ez a kettős kommunikáció tipikus hatalmi stratégia, amely egyszerre nyugtatja a nemzetközi közvéleményt, ugyanakkor életben tartja a nemzeti biztonság narratíváját. A szöveg említi Andrej Plenković horvát miniszterelnök nyilatkozatát is, aki kijelentette, hogy a horvát kormány hasonló terve „a hadsereg népszerűsítését” szolgálja, és „semmi köze Szerbia döntéséhez”. A médiadiskurzus így regionális dimenziót kap: a sorkatonaság kérdése a Balkánon nemzetpolitikai státuszszimbólummá válik, amelyben az országok egymás retorikájára reagálnak. A cikk záró mondata („Vučić cáfolta, de szavahihetőségében cseppet sem bízhatunk”) már szerkesztőségi véleményt tükröz, ami eltér a közszolgálati médiumok hivatalos hangvételétől. Itt a sorkatonaság témája már nem pusztán társadalmi vagy gazdasági, hanem politikai hitelességi kérdéssé válik.
A 2017-es évben megjelent cikkek közül a Pannon RTV által közölt „Vučić: Modernizálni kellene a hadsereget, de nem a sorkatonaság visszaállításával” című írás különösen jól példázza a politikai diskurzus kettősségét. A miniszterelnök kijelentése („Szerbia haderejének modernizálása erősebbé is tenné azt, azonban ez nem azt jelenti, hogy visszaállítjuk a sorkatonaságot”) egy olyan kommunikációs stratégiát tükröz, amelyben a kormány a hadsereg megerősítésének retorikáját alkalmazza, miközben elhatárolódik a múlt intézményeitől. A „modernizálás” kifejezés a nyugatias fejlődés és racionalitás diskurzusába illeszkedik, amellyel Vučić a politikai stabilitás és technológiai fejlesztés képét kívánja erősíteni. A cikkben használt kulcskifejezések – „nincs terjeszkedési szándékunk”, „hivatásos katonaság”, „készen álljanak az ország védelmére” – a békés, védelmi jellegű állami önképhez kapcsolódnak. Ez a narratíva a hatalom legitimációját szolgálja, hiszen a modernizációt a nemzeti felelősségvállalás és a biztonság szempontjából indokolja, nem katonai ambícióként. A sorkatonaság előtti időkre is visszatekinthetűnk ahol szintén az volt a cél, hogy a hadsereg erős, önálló és „ nyugati” legyen. Ám a vezetőség, és elsősorban a katonai parancsnokság már gondolkodik azon, hogy lenne-e értelme, potenciális haszna a sorkatonaság újbóli bevezetésének.
A Délhír Portál 2017. július 18-án megjelent „Vulin és a sorkatonaság visszaállítása” című írása élesen elüt a közszolgálati médiumok objektív hangvételétől. A cikk nemcsak a politikai döntéshozót, hanem magát a hatalmi rendszert is bírálja, ironikus és szarkasztikus megfogalmazásokkal él („valójában fogalma sincs arról a tárcáról, amelyet az ölébe hullajtottak”, „ha némi tartás is szorult volna belé”). A diskurzus nyelvileg nyíltan delegitimálja a hatalom szereplőjét, és a politikai inkompetencia toposzán keresztül építi fel a miniszterről alkotott negatív képet. A sorkatonaság témája itt csupán hivatkozási alapként jelenik meg – a szöveg valójában nem a katonai reformról, hanem a politikai hitelesség hiányáról szól. Az újságíró a társadalmi döntéshozatalra való hivatkozást („erről nem csak a védelmi miniszternek kell döntenie, hanem az egész társadalomnak”) retorikai eszközként értelmezi, amellyel a politikus elkerüli a konkrét állásfoglalást. A cikk véleményes zárása – „Vulin eddig sem ésszerű lépéseiről volt ismert a napi politikában, védelmi miniszterként pedig alighanem megerősíti majd a róla kialakult képet” – tovább erősíti a publicisztikai hangvételt. A Délhír ezzel az írással a kritikai sajtó szerepét képviseli: a politikai hatalom nyelvét és kommunikációját kérdőjelezi meg. A szöveg nem csupán tájékoztat, hanem véleményt is formál – ezáltal a sorkatonaság diskurzusa a politikai legitimáció kérdésévé válik, nem katonai vagy társadalmi témává.
A 2017. július 23-án megjelent „Lesz-e Szerbiában ismét kötelező sorkatonaság, vagy sem?” című cikk a közszolgálati média semleges hangvételét képviseli. A szöveg nem foglal állást, hanem a különböző szereplők – a lakosság, szakértők és hivatalos szervek – véleményét egymás mellé helyezve mutatja be a sorkatonaság körüli bizonytalanságot. A szerző több megszólalást is idéz („A bevezetés mellett vagyok.” / „Nekem fiam van. Nem támogatom.”), ami a társadalmi megosztottság érzékeltetését szolgálja. A Pannon RTV volt az egyik első médium, amely videós formában is feldolgozta a témát, interjúkkal és utcai véleményekkel kiegészítve. A diskurzus középpontjában a gazdasági realitás áll: a cikk Katarina Đokić biztonságpolitikai kutatót idézi, aki szerint a sorkatonaság bevezetése „további 70 milliárd dináros kiadást jelentene”, ami meghaladná az adott év védelmi költségvetését. Ez a racionális érvelés a témát a pénzügyi lehetőségek és az állami felelősség dimenziójába helyezi. A szóvivő, Jovan Krivokapić megszólalása („Nehezen lehet felelni erre a kérdésre…”) a politikai döntés felelősségét a parlamentre hárítja, ami a bürokratikus kommunikáció egyik jellemző stratégiája: a döntés elodázása és az intézményi hierarchia hangsúlyozása. Ebben az évben a sajtóban a sorkatonaság témája már inkább a megvalósíthatóság és a költségvetési korlátok kérdéseként jelent meg, nem pedig nemzeti identitáshoz vagy politikai irányvonalhoz kötődő problémaként. Ez a narratív eltolódás a korábbi évek ideologikus diskurzusaihoz képest a pragmatikus megközelítés felé mozdította el a témát.
8.1.1 A 2017-as médiadiskurzus a kötelező sorkatonaság visszaállításáról a vajdasági sajtóban
A 2017-es év médiadiskurzusában a sorkatonaság témája több nézőpontból került elő: a közvélemény-kutatások a társadalmi nosztalgia és a generációs különbségek felől közelítették meg a kérdést, míg a politikai megszólalások a gazdasági realitás és a modernizáció nyelvén értelmezték újra. A közszolgálati médiumok – mint a Pannon RTV és a Vajdaság Ma – semleges, információközlő szerepben maradtak, a hangsúlyt az adatokra és a pénzügyi lehetőségekre helyezve. Ezzel szemben a Délhír Portál véleményes, kritikai hangvételt képviselt, amely a politikai hitelesség és inkompetencia kérdéseit tematizálta, miközben a sorkatonaság csupán ürügyként szolgált a hatalom kommunikációjának bírálatára.
A 2017-es sajtóanyagok összességében azt mutatják, hogy a sorkatonaság témája ekkorra már nem pusztán katonai vagy társadalmi kérdésként jelent meg, hanem a politikai kommunikáció, a hitelesség és a modernizáció retorikájának metszéspontjában. A diskurzus a korábbi évek ideologikus hangvételétől a pragmatikus, gazdasági és kommunikációs értelmezések felé mozdult el.
8.2 A kötelező sorkatonaság reprezentációja a 2018-as évben
A 2018 júniusában megjelent három vajdasági magyar sajtótermék – a Vajdaság Ma, a Pannon RTV és a DélHír Portál – hasonló tartalmú, de eltérő szerkesztési logikájú cikkekben számolt be a Védelmi és Biztonsági Kutatóközpont friss felméréséről, amely a sorkatonaság társadalmi támogatottságát vizsgálta Szerbiában. A kutatás eredményei szerint a szerbiai lakosság több mint 70 százaléka (egyes források szerint 74%) támogatta volna a kötelező katonai szolgálat visszaállítását.
A Vajdaság Ma közölte elsőként a hírt, a FoNet hírügynökség anyagát felhasználva. Cikkük részletesen ismertette a felmérés módszertanát és a demográfiai bontásokat: 1117 személyes és további 1382 online megkérdezés alapján készült az adatfelvétel, amely reprezentatív képet adott a lakossági hozzáállásról. A szöveg Jasmina Andrić, a kutatóközpont képviselőjének nyilatkozatát is idézte, amely szerint a nők 75, a férfiak 77 százaléka támogatta a sorkatonaság újbóli bevezetését. A cikk Aleksandar Živković védelmi államtitkár megszólalásán keresztül intézményi kontextust is adott a felmérésnek: szerinte a magas támogatottság „a védelmi képességek fejlesztésébe vetett társadalmi bizalom” jele. A szövegben megjelenik a kormányzat felelősségteljes, de óvatos kommunikációja is: a minisztérium elemzi az önkéntes sorkatonaság koncepcióját, és a civil védelmi szektor erősítését hangsúlyozza. A Vajdaság Ma tehát a közszolgálati hangvételt követve, részletesen, de visszafogott értelmezéssel mutatta be a témát, elsősorban a társadalmi bizalom és az állami modernizáció szempontjából.
A Pannon RTV a Vajdaság Ma írását forrásként használta, amit a cikk alján is jelez. Anyaga rövidebb, lényegre törőbb formában közli ugyanazokat az adatokat: a megkérdezettek számát, a korosztályos arányokat és a legfontosabb százalékokat. Míg a Vajdaság Ma cikke a politikai és intézményi hátteret is bemutatja, a Pannon RTV kizárólag a közvélemény-kutatás számaira koncentrál. Ez a szerkesztési különbség jól példázza a vajdasági magyar médiatér hírforrási hierarchiáját: a Vajdaság Ma gyakran elsődleges hírforrásként szolgál, míg a Pannon RTV azokat audiovizuális logikára és rövidebb figyelmi időre szabva, tömörítve közli tovább. A Pannon változat tehát a hír médialogikáját követi: tényszerű, gyors és kontextus nélküli.
A DélHír Portál másnap, 2018. június 19-én közölte saját verzióját, amely tartalmilag szinte megegyezik a Vajdaság Ma anyagával, de a tálalás módja eltér. A DélHír – szemben a Pannon RTV tömörségével – megtartja a részletesebb adatokat és a politikai kontextust, ugyanakkor a közlés stílusa kevésbé semleges. A cikk narratívája már utal a felmérés költségvetési kérdéseire is: megjegyzi, hogy a kutatás készítői nem válaszoltak arra, mennyibe kerülne a sorkatonaság újbóli bevezetése, és a szerb költségvetés képes lenne-e ezt fedezni. Ez a kiegészítés finoman kritikusabb tónust kölcsönöz a szövegnek, amely így nem pusztán informál, hanem implicit módon kérdéseket is felvet az állami tervek realitásával kapcsolatban.
Megállapítható, hogy a három médium ugyanabból az információforrásból (FoNet / Védelmi és Biztonsági Kutatóközpont) dolgozik, mégis eltérő kommunikációs és szerkesztési stratégiát alkalmaz. A Vajdaság Ma részletes, információban gazdag anyagot közöl, amely a hivatalos állami diskurzusba illeszkedik, és a társadalmi bizalom, valamint a védelmi képességek fejlesztésének narratíváját erősíti. A Pannon RTV ezzel szemben a hír tömörített, televíziós formátumhoz igazított változatát közli, elsősorban az adatok és tények ismertetésére koncentrálva, mindenféle politikai vagy ideológiai kontextus nélkül. A DélHír Portál viszont a kritikusabb sajtó szerepét tölti be: ugyanazt a tartalmat reflexív, enyhén szkeptikus hangvételben dolgozza fel, külön figyelmet szentelve a költségvetési korlátok és az állami felelősség kérdéseinek.
A 2018 júliusi Pannon RTV-cikk ismét a sorkatonaság társadalmi támogatottságának kérdésével foglalkozik, a Védelmi és Biztonsági Kutatóközpont újabb felmérésére alapozva. A szöveg a közszolgálati médiumokra jellemző tárgyilagos hangvételt követi, és a témát továbbra is a közvélemény és a gazdasági realitás metszetében tárgyalja.
A cikk bevezetője a társadalmi arányokra és a regionális különbségekre koncentrál: a szerbiai lakosok mintegy háromnegyede támogatná a sorkatonaság visszaállítását, de a keleti és nyugati országrészek között eltérő mértékű az elfogadottság. Különösen érdekes, hogy a szöveg a 90-es években szolgált generációt nevezi meg a leginkább ellenző csoportként, ami implicit módon a háborús tapasztalatok társadalmi lenyomatára utal. Ezzel a Pannon RTV nem pusztán adatokat közöl, hanem történeti és érzelmi kontextust is teremt, amely árnyalja a közvélemény motivációit. A megszólaló Katarina Đokić biztonságpolitikai kutató közlése a racionalitás diskurzusát erősíti. Szavai („gazdasági szemszögből nézve elképzelhetetlen”) a pénzügyi megvalósíthatóság dimenziójába helyezik a vitát, ezáltal a politikai-ideológiai sík helyett a szakmai, költségvetési realitásra irányítják a figyelmet. Đokić érvelése számszerűsített adatot tartalmaz – a 70 milliárd dináros költségvetési igényt –, amely a közbeszédben a racionális érvelés legitimációs eszközeként jelenik meg.
A cikk videós formátuma is fontos, hiszen ez a vizuális és interjús megjelenítés a közszolgálati hitelesség és pluralizmus látszatát erősíti: a néző egyszerre találkozik közvéleményi adatokkal és a szakértői elemzéssel.
A 2018. augusztus 21-én a Magyar Szó Online-on megjelent cikk, „Szerbia visszaállítaná a sorkatonai szolgálatot?” címmel, a sorkatonaság témáját már politikai bejelentés szintjén jeleníti meg, szemben a korábbi évek közvélemény-kutatásaira építő hírekkel. A szöveg középpontjában Aleksandar Vučić államfő nyilatkozata áll, aki először vetette fel nyilvánosan a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállításának lehetőségét. A bejelentés retorikailag óvatos („egyelőre gondolkodunk, még semmit sem ígérek”), de mégis politikai üzenetet hordoz: a sorkatonaság mint nemzetbiztonsági elővigyázatosság, illetve mint munkaerőpiaci ösztönző jelenik meg. A cikk egyik kulcseleme, hogy Vučić a foglalkoztatási előnyökkel kapcsolja össze a katonai szolgálatot – azok, akik letöltik, „előnyt élveznének a közvállalatokban”. Ez a narratíva a sorkatonaságot társadalmi hasznossággal ruházza fel, mintha a katonai fegyelem és a munkaerőpiaci alkalmasság között közvetlen kapcsolat lenne. A nyilatkozatban szereplő hangsúly a „megelőző intézkedésen” is jelzi, hogy a diskurzus biztonságpolitikai fordulatot vesz: a sorkatonaság itt már nem nosztalgikus vagy ideológiai kérdés, hanem preventív állami mechanizmus, amelyet a fenyegetettség narratívája indokol. A Magyar Szó cikke tehát a politikai szintre emelkedő döntés-előkészítés dokumentumaként olvasható: Vučić kommunikációja egyszerre hivatkozik a gazdasági realitásra („a pénzügyektől is függ”), és a nemzeti biztonságra, ezzel kettős legitimációs keretet teremtve. A cikk stílusa tárgyilagos, nem tartalmaz kommentárt vagy szerkesztőségi véleményt, így a közszolgálati újságírás semleges hangvételét követi.
A DélHír Portál 2018. augusztus 22-én megjelent cikke, „Miközben Vučić ismét bevezetné a sorkatonaságot, a szerbiai hivatásos katonatisztek tömegesen hagyják el a hadsereget” címmel, a portálra jellemző kritikai és ironikus hangvételben dolgozza fel a sorkatonaság újbóli bevezetésének kérdését. A szöveg éles kontrasztot állít Vučić bejelentése („ismét bevezetné a sorkatonaságot”) és a hadsereg valós állapota között. A narratíva központi eleme, hogy miközben a politikai vezetés a honvédelem megerősítéséről beszél, a hivatásos katonatisztek tömegesen hagyják el a hadsereget. A cikk szerint „naponta két tiszt, két altiszt, két közkatona és egy civil” távozik a szervezetből, amit a szerző a „rossz anyagi helyzettel, pártalapú foglalkoztatással, dilettantizmussal és megalázó munkafeltételekkel” magyaráz.
A portál retorikai stratégiája a szarkazmus és az ellentétre épül: Vučić „örömkönnyeit hullatja a MiG-harcirepülők berepülése alatt”, miközben „a hadseregben sohasem volt rosszabb a helyzet”. A szerzői megfogalmazások – például „a haladó rezsim fejének újabb eszement ötlete” – delegitimáló és gúnyos retorikát alkalmaznak, amely egyértelműen szemben áll a közszolgálati sajtó semleges, tényalapú nyelvhasználatával. A cikk a Danas napilapra hivatkozik, ezzel forrást biztosít az állításoknak, de a hivatkozást szerkesztőségi kommentárral ötvözi. A megszólaltatott volt őrnagy, Dragan Gligić személyes története – aki „inkább takarítószemélyzet tagjaként élte meg a szolgálatot” és ma „teherautóvezetőként dolgozik” – az intézményi leépülés és kiábrándulás szimbólumává válik. A DélHír kritikai újságírásának egyik markáns példája: a sorkatonaság kérdését nem, mint honvédelmi vagy gazdasági dilemmát, hanem mint a hatalom és a valóság közti ellentmondás metaforáját mutatja be.
A 2018 augusztusában megjelent két írás – a DélHír Portál „Rossz állapotban a szerb hadsereg – propagandán keresztül szépítik a helyzetet” című cikke és a Magyar Szó „Šutanovac: A kötelező katonai szolgálatot azok vezetnék be újra, akik maguk nem voltak katonák” című anyaga – ugyanazt a társadalmi feszültséget tükrözi: a sorkatonaság újbóli bevezetéséről szóló politikai diskurzust, ám teljesen eltérő retorikai pozícióból. A DélHír Portál írása erőteljesen kritikai, publicisztikus hangvételű. A cikk középpontjában Dragan Gligić, a szerb hadsereg egykori őrnagya áll, aki belső nézőpontból, személyes tapasztalatain keresztül számol be a hadsereg súlyos állapotáról. Gligić szerint a hatalom „marketingpropagandával hazudik a népnek”, miközben a valóságban a katonák anyagi és erkölcsi leépüléssel küzdenek. A DélHír ennek a narratívának a keretébe helyezi a teljes politikai rendszert: Aleksandar Vučićot és Aleksandar Vulint egyaránt inkompetens, populista vezetőként ábrázolja, akik a sorkatonaság témáját kommunikációs eszközként használják a nemzeti identitás megerősítésére és a politikai tőke növelésére. A cikk forrásként a FoNet hírügynökséget és a Danas napilapot is megemlíti, ám ezek az idézetek a hitelesség látszatát erősítik, miközben a szöveg egészét áthatja az irónia, a moralizálás és a delegitimáló nyelvezet. Illetve több mondat is kapcsolódik az előző DélHír Portál cikkéhez, mint stílus, mint nyelvhasználat egyaránt. A DélHír narratívája így kettős célt szolgál: egyrészt leleplező jellegű, mivel a hadsereg valós problémáira irányítja a figyelmet (alacsony bérek, elvándorlás, rossz felszereltség), másrészt politikai értelemben ellenzéki retorikát épít, amely a hatalom egészének kritikáját fogalmazza meg. A cikkben a hadsereg már nem, mint nemzeti büszkeség, hanem mint a rendszer válságtünete jelenik meg – az elvándorlás, az anyagi nyomor és a megalázó munkakörülmények szimbolikus terepeként.
Ezzel szemben a Magyar Szó az eseményeket politikai és médiadiskurzív síkra helyezi. Dragan Šutanovac, egykori védelmi miniszter megszólalása a racionális, intézményi hangot képviseli. Szerinte a sorkatonaság bevezetésének gondolata pusztán „médiahasználati” célokat szolgál, amely Koszovó kérdéséről hivatott elterelni a figyelmet. A nyilatkozatában megfogalmazott érvek – a hivatásos hadsereg megerősítése, a katonák életszínvonalának javítása, az aktív tartalékos rendszer kiépítése – a szakmai racionalitás és modernizáció logikáját idézik vissza. Ha mindezt a Šutanovac korábbi (2009–2011-es) megnyilvánulásaival vetjük össze, a kép teljessé válik. A 2009-es és 2010-es Magyar Szó-cikkekben Šutanovac a sorkatonaság megszüntetését a modernizáció, gazdasági racionalizálás és európai integráció eszméivel indokolta. A hivatásos hadsereg koncepciója akkor a nyugatias államépítés jelképévé vált: a „professzionális”, „megbízható”, „gazdaságos” kulcsszavak a politikai legitimáció és technokrata fejlődés diskurzusát erősítették.
Nyolc évvel később, 2018-ban Šutanovac már kritikai pozícióból szólal meg. Diskurzusa a politikai racionalitásból a politikai manipuláció leleplezésének irányába tolódott el: a sorkatonaságot nem reformkérdésként, hanem populista eszközként kezeli. Ezzel szemben a DélHír cikke a belső összeomlás narratíváját hangsúlyozza – míg Šutanovac a politikai felszínt bírálja, a DélHír a társadalmi alapokat omladozását mutatja meg.
A két médium tehát két külön nézőpontból, de közös üzenettel szól: a sorkatonaság kérdése már nem a hadsereg megerősítéséről, hanem az állami intézményrendszer hitelességéről szól. Míg a Magyar Szó Šutanovac szakmai tekintélyén keresztül egy intézményi kritikát fogalmaz meg, addig a DélHír nyíltan politikai és morális vádiratot közöl a hatalom ellen. E két nézőpont egymást kiegészítve mutatja be a szerb közélet 2010 utáni átalakulását: a korábbi modernizációs optimizmus helyét a bizalmatlanság, kiábrándultság és válságtudat vette át – mind a hadseregben, mind a társadalom egészében.
A cikk szerkezete és hangvétele tudatosan épít a korábbi cikkekre, és ezt metaszinten is jelzi („A DélHír portál szerdán megírta…”). Ez a mondat önmagában is önreflexív gesztus: a portál tudatosítja, hogy nem új hírt közöl, hanem folytatja a saját leleplező narratíváját, és ezzel megerősíti az olvasói bizalmat („mi már korábban is megírtuk az igazat”).
A cikk középpontjában Radojica Jašović zászlós személyes vallomása áll, amelyet Facebook-poszt formájában idéznek. A szöveg itt már nem politikai elemzés, hanem érzelmi, sőt drámai retorikai performansz. Jašović szavai („elég volt a megaláztatásokból”, „meg kell érteni az érthetetlent”, „modern rabszolgákat akarnak csinálni belőlünk”) erős metaforákkal élnek, amelyek a hatalmi visszaélést, a méltóságvesztést és az erkölcsi kiüresedést fejezik ki.
Ez a vallomás-narratíva több funkciót tölt be. Érzelmi hitelességet kölcsönöz a rendszerkritikának (a belülről megszólaló katona szava erősebb, mint egy újságíróé). Etikai dimenziót ad a sorkatonaság vitájának: itt már nem gazdasági vagy politikai kérdésről van szó, hanem emberi méltóságról. Kollektív hangot teremt: Jašović többször többes számot használ („mindannyian dönthetünk”, „ne engedjétek elveszíteni a becsületet”), ezzel az egyéni panaszt közösségi kiáltvánnyá emeli. A DélHír ezt a szöveget úgy keretezi, hogy az állami propaganda ellenpontjaként jelenítse meg. Az ismétlés („a DélHír már megírta…”) nem pusztán hivatkozás, hanem retorikai bizonyíték: a portál saját korábbi munkáját az igazság forrásaként emeli ki, ezzel önmagát hitelesíti a hatalommal szemben.
A narratíva tehát érzelmi csúcspontot ér el: míg az augusztusi Gligić-cikk inkább ironikus, szarkasztikus hangvételű, addig Jašović vallomása tragikus. A két megszólalás között folytonosság van – mindketten a rendszerből való kiábrándulás, a morális összeomlás tanúi –, de Jašović szövegében már megjelenik a morális felkelés motívuma: a távozás nem gyengeség, hanem erkölcsi ellenállás. A DélHír kritikai vonalának érzelmi kulminációja. A narrátor (a lap) és az alany (a katona) közös ellenségképet osztanak: az állami hatalomét, amely propaganda révén szépíti a hadsereg állapotát.
A Pannon RTV-nél 2018 szeptemberében megjelent két cikk, amelyek egymás szerves folytatásaként olvasható, egymást kiegészítik, mivel Milan Mojsilović , a frissen kinevezett vezérkari főnök nyilatkozataiban fokozatosan formálódik meg a sorkatonaság kérdéséhez való álláspontja – az első interjúban még óvatos támogatás, a másodikban pedig már határozott, intézményes javaslatként jelenik meg.
A szeptember 23-án megjelent első cikk a Vajdasági RTV és a Tanjug forrásaira támaszkodik, és beiktatási kontextusban mutatja be Mojsilovićot, aki a modernizáció, a revitalizáció és a professzionalizmus hármas jelszavával határozza meg katonapolitikai vízióját. A cikk narratívája kiegyensúlyozott: a vezérkari főnök a modern hadsereg eszményét képviseli, de megemlíti, hogy a hadsereg feltöltése „akár kombinált modell alapján” is elképzelhető — ezzel teret nyit a sorkatonaság újbóli bevezetése irányába. A „személy szerint támogatná” fordulat itt még nem politikai állásfoglalás, inkább személyes vélemény, amely a szakmai kontinuitás retorikájába illeszkedik.
A szeptember 30-i cikk már más hangvételű: Mojsilović kijelentése („a kötelező sorkatonaság visszaállításában rejlik a Szerbiai Katonaság jövője”) egyértelműen ideológiai üzenetté válik. A szövegben a sorkatonaság visszaállítását a nemzeti biztonság és a hadsereg jövőjének szempontjából indokolják, vagyis a kezdeményezést a stabilitás és az állami önállóság jelképévé teszik. Ugyanakkor a vezérkari főnök hangsúlyozza, hogy ez nem valósítható meg egyik napról a másikra, vagyis a döntés fokozatos, átgondolt folyamatot igényel. Fontos érve még, hogy a sorkatonaságot nem törölték el, csak felfüggesztették, így jogilag bármikor újra bevezethető, ami a javaslatot még reálisabbá teszi.
A két cikk együtt olvasva jól tükrözi a 2018-as médiadiskurzus elmozdulását a szakmai modernizációtól a nemzeti identitás- és biztonságpolitikai érvelés felé. Míg az első szövegben a modern hadsereg és a gazdasági stabilitás kulcsszavai dominálnak, a másodikban már a szuverenitás és a történelmi kontinuitás retorikája válik meghatározóvá.
Tágabb kontextusban mindez összhangban van Aleksandar Vučić 2018 augusztusi kijelentéseivel is, aki ekkor beszélt először nyilvánosan arról, hogy 2020-tól vagy 2021-től visszaállíthatják a kötelező katonai szolgálatot. A Mojsilović-nyilatkozatok tehát nem elszigetelt megszólalások, hanem a politikai kommunikáció tudatosan felépített narratív láncolatának részei, amelyekben a katonai szakmai érvelés fokozatosan átadja helyét a nemzeti retorikának.
8.2.1 A 2018-as médiadiskurzus a kötelező sorkatonaság visszaállításáról a vajdasági sajtóban
A 2018-as év a sorkatonaság kérdésének médiabeli újjáéledését hozta a vajdasági magyar sajtóban. Az év folyamán a téma több hullámban jelent meg, kezdetben közvélemény-kutatások, majd politikai nyilatkozatok és végül a hadsereg állapotáról szóló kritikai riportok formájában. A vizsgált médiumok – Vajdaság Ma, Pannon RTV, Magyar Szó és DélHír Portál – közös témát dolgoztak fel, mégis eltérő retorikai, ideológiai és kommunikációs stratégiákat alkalmaztak.
Az év első felében a diskurzus középpontjában a Védelmi és Biztonsági Kutatóközpont felmérése állt, amely a sorkatonaság társadalmi támogatottságát mérte. A Vajdaság Ma és a Pannon RTV híranyagai a társadalmi bizalom és az állami modernizáció narratívájába illesztették az eredményeket, míg a DélHír kritikusabb, pénzügyi megvalósíthatóságra fókuszáló értelmezést kínált. A Vajdaság Ma részletes módszertani leírást adott és az államtitkári nyilatkozatokkal kiegészítve a felelős állami kommunikáció képét közvetítette. A Pannon RTV ezzel szemben a számokra és tényekre korlátozta a közlést, alkalmazkodva az audiovizuális hírfogyasztás logikájához, míg a DélHír a költségvetési kérdéseket és a politikai felelősség dilemmáit vetette fel, ezzel finoman megkérdőjelezve a hivatalos diskurzus realitását.
A nyár közepén a témát már nemcsak a közvélemény, hanem a politika is felkarolta. Aleksandar Vučić államfő augusztusi bejelentése a sorkatonaság lehetséges visszaállításáról retorikai fordulópontot jelentett: a korábban technikai, gazdasági vagy társadalmi kérdésként kezelt téma ekkor vált nemzetbiztonsági és identitáspolitikai ügygé. A Magyar Szó erről tárgyilagos, közszolgálati stílusban tudósított, hangsúlyozva a döntés feltételes, „még csak mérlegelés alatt álló” jellegét. A cikk Vučić kommunikációját két legitimációs szál mentén mutatta be – egyrészt a gazdasági racionalitás, másrészt a nemzeti biztonság diskurzusa felől –, ezzel fenntartva a politikai semlegesség látszatát. Ezzel szemben a DélHír Portál Vučić kijelentéseit a hadsereg tényleges állapotával ütköztette. Cikkeiben – köztük a „Miközben Vučić ismét bevezetné a sorkatonaságot…” és „Rossz állapotban a szerb hadsereg…” – éles kritika fogalmazódik meg: miközben a kormány a sorkatonaság visszaállításáról beszél, a hadseregben „naponta több tiszt és altiszt hagyja el a szolgálatot”. A DélHír narratívája a propaganda és valóság ellentétére épül. A portál retorikai eszköztárát az irónia, szarkazmus és személyes vallomások teszik hitelessé: előbb Dragan Gligić volt őrnagy, majd Radojica Jašović zászlós szólal meg, akik a rendszerből való kiábrándulást és morális összeomlást személyes tapasztalatokon keresztül jelenítik meg. A Jašović-féle nyilatkozat megjelenik a katonai kérdés, hogy ekkor már nem biztonságpolitikai, hanem morális ügyként jelenik meg.
Ezzel párhuzamosan a Magyar Szó Šutanovac-interjúja másik nézőpontból, de hasonló következtetésre jut. A korábbi védelmi miniszter – aki 2009–2011 között a sorkatonaság eltörlésének és a hivatásos hadsereg megteremtésének fő szószólója volt – 2018-ban már kritikai pozícióból beszél. Szerinte a sorkatonaság visszaállításának terve politikai kommunikációs trükk, amellyel a hatalom Koszovó kérdéséről igyekszik elterelni a figyelmet. Ez a diskurzusváltás jól mutatja a modernizációs narratíva kifáradását: míg 2009-ben a hivatásos hadsereg az „európai racionalitás” szimbóluma volt, 2018-ban ugyanez a téma már a populizmus és a politikai manipuláció jelképe lett.
A Pannon RTV szeptemberi anyagai további árnyalattal bővítik a képet. Milan Mojsilović vezérkari főnök beiktatásakor adott interjúi (szeptember 23. és 30.) a sorkatonaságot a nemzeti stabilitás és szuverenitás diskurzusába emelték. Az első interjúban még személyes véleményként, a másodikban viszont már intézményes javaslatként jelent meg a kötelező szolgálat visszaállítása. A „modernizáció” és a „professzionalizmus” szavai mellé így fokozatosan beépültek a hazafiság, kontinuitás és biztonság fogalmai, ami a politikai kommunikáció szintjén a Vučić-féle narratívát erősítette. A 2018-as év tehát világosan kijelöli a vajdasági magyar sajtóban zajló diskurzív elmozdulás irányát.
Míg az év első felében a hírforrások – különösen a Vajdaság Ma és a Pannon RTV – még a közvéleménykutatásokat a racionális, társadalmi kérdés keretében mutatták be, addig az év második felére a téma politikai, identitásalapú jelentéssel telítődött. A Magyar Szó továbbra is a tárgyilagos, közszolgálati pozíciót tartotta, a DélHír viszont érzelmi és morális regiszterbe emelte a diskurzust, a rendszerkritika eszközévé téve a hadsereg kérdését.
8.3 A 2019-ben megjelenő kötelező sorkatonaság a vajdasági médiában
A 2019 januárjában megjelent Szabad Magyar Szó cikke a honvédelmi oktatás visszavezetéséről számol be, amelyet a szerb Védelmi Minisztérium kezdeményezett. A program célja, hogy a középiskolások megismerkedjenek az ország védelmi rendszerével, a katonaság és a civil védelem alapjaival. A cikk hangsúlyozza, hogy nem új tantárgyról van szó, hanem néhány osztályfőnöki órán tartandó tájékoztató előadásról, gyakorlati képzés nélkül. A szakértői megszólalások szerint ez a kezdeményezés nem katonai nevelés, hanem tájékoztató jellegű ismeretterjesztés, amely a honvédelem fontosságát kívánja tudatosítani a fiatalokban. A cikk tágabb európai kontextusba is helyezi a lépést: rámutat, hogy a 1990-es évek „hadseregellenes” szemlélete mára megváltozott, hiszen több uniós tagállam – például Dánia, Franciaország és Németország – ismét fontolóra vette vagy részben visszaállította a sorkatonaságot. A szöveg így nemcsak egy hazai oktatási reformot ismertet, hanem a katonai tudatosság újjáéledését is jelzi, ami illeszkedik a régióban tapasztalható biztonságpolitikai narratívához.
A Pannon RTV 2019. július 4-én megjelent cikke – a Vajdaság Ma anyagát forrásként használva – már nem politikai bejelentésekre, hanem a szerb hadsereg belső válságára irányítja a figyelmet. A cikk forrása a Balkanska bezbednosna mreža portál , amely regionális biztonságpolitikai elemzéseket közöl, így az írás szakmai, elemző jellegű hangvételt követ. A szöveg központi állítása, hogy a szerb hadsereg kritikus helyzetbe került, mivel a 2011-ben felfüggesztett sorkatonai szolgálat óta mintegy 250–300 ezer potenciális tartalékos veszett el, miközben az önkéntes katonai szolgálatra alig tizenötezren jelentkeztek. A portál által idézett adatok szerint a tartalékos állomány elöregedett, a legtöbb volt katona évtizedek óta semmilyen kapcsolatot nem tart fenn a hadsereggel, a hivatásos állományt pedig naponta két katona, egy tiszt és egy altiszt hagyja el. A cikk érvelése szerint a hivatásos hadsereg bevezetése elhanyagolta a tartalékos rendszert, és ennek következtében a szerb hadsereg szerkezeti és személyzeti válságba jutott. A szöveg ugyanakkor megoldási javaslatokat is felvet: a kötelező sorkatonai szolgálatot norvég, svéd és kínai modell alapján kellene újragondolni, vagyis a fiatal férfiak és nők nyilvántartásba vétele mellett csak azokat hívnák be, akik valóban érdeklődnek a katonai szolgálat iránt. Ez az elképzelés a modern, rugalmas tartalékos rendszer vízióját tükrözi, és elmozdulást jelent a korábbi merev, kényszerítő jellegű sorkatonasági modellhez képest.
A 2019. július közepén megjelent három cikk — a Szabad Magyar Szó, a Pannon RTV és a DélHír Portál írásai — ugyanarra a hírre reagálnak, ám eltérő szerkesztési logikával és retorikai hangvétellel. Mindhárom médium a szerb sajtóban felmerült híreket dolgozza fel, miszerint 2020-tól újra bevezethetik a kötelező sorkatonaságot, majd ezek hivatalos cáfolatát.
A Szabad Magyar Szó cikke „Ismét bevezethetik a sorkatonai szolgálatot Szerbiában” címmel a hír eredetét és kontextusát mutatja be. A Tanjug és a 021.rs információira támaszkodva idéz politikai elemzőket (Miroslav Lazanski, Aleksandar Radić), akik a sorkatonaság esetleges visszaállítását szakmai és stratégiai szempontból vizsgálják. A szöveg kiegyensúlyozott: nem állítja tényként a bevezetést, inkább azt hangsúlyozza, hogy a kérdés „időről időre előkerül” a közbeszédben. A cikk az érvelést katonai logikára építi, káderhiány, tartalékosok hiánya, megfelelő modell megtalálása, tehát szakmai diskurzust képvisel, nem politikait. A Pannon RTV anyaga („Nem vezetik be Szerbiában a sorkatonaságot”) már a hír cáfolatára épül, forrása a B92 és a védelmi minisztérium hivatalos közleménye. A cikk rövid, tárgyilagos és tényszerű: közli, hogy Milan Gujanica, a minisztérium szóvivője cáfolta a sajtóértesüléseket, és kiemeli, hogy a sorkatonaság visszaállítása „politikai és gazdasági döntés is lenne”, amelyről azonban még nem született határozat. A szöveg a közszolgálati hírnyelv mintáját követi — nem reflektál, nem értelmez, pusztán lezárja a terjedő pletykát.
A DélHír Portál változata (Szerb védelmi minisztérium: „Nem lesz kötelező sorkatonai szolgálat!”) ugyanarra a közleményre épül, de kritikusabb, ironikusabb hangvételt alkalmaz. Már a címben is az idézőjelek és a Vučić–Vulin páros ironikus megnevezése („az Aleksandar Vulin által vezetett minisztérium”) jelzik a szerkesztőség szkeptikus hozzáállását. Bár a cikk szó szerint idézi Gujanica kijelentését, a bevezető és a nyelvi tónus a hatalmi kommunikációval szembeni bizalmatlanságot fejezi ki. A „szenzációhajhászás” kifejezés kiemelése a DélHír részéről nemcsak a minisztérium szavait közvetíti, hanem implicit kritikát is hordoz a politikai kommunikáció zártságával és a médiamanipulációval szemben. A három médium teljesen másképpen foglalkozik a témával, más-más narratívát és véleményt próbál alkotni. Amíg egyik médium informál addig a másik, keményebb és erősebb véleményt közöl.
Az utolsó elemzett két DélHír Portál-cikk jól példázza, hogyan alakította át a portál 2019 második felére a sorkatonaságról szóló diskurzust egy nyíltan politikai és szatirikus narratívává. A július 30-án megjelent „Erről majd máskor…” című írás a korábbi hónapok sorkatonaságról szóló kommunikációját gúnyos, kritikai hangnemben értelmezi újra. A szöveg már nem a hadsereg helyzetéről vagy a társadalmi támogatottságról szól, hanem Aleksandar Vučić és a „haladó rezsim” politikai hiteltelenségéről. A portál ironikus retorikája („bármikor bármi megtörténhet”, „holtak szavazhatnak”) a politikai káosz képét festi le, amelyben a sorkatonaság kérdése csupán szimbolikus játékká válik. A kulcsmondat – Vučić kétértelmű kijelentése: „Erről majd máskor…” – a cikk narratív tengelye. A DélHír ebből a rövid, homályos mondatból épít politikai vádiratot: a hatalom kiszámíthatatlan, manipulálja a közvéleményt, és szándékosan tartja bizonytalanságban az embereket. A cikk tehát nem a sorkatonaság témáját elemzi, hanem a politikai kommunikáció működését leplezi le.
A december 10-i „Szerbia egyelőre nem tervezi a sorkatonaság újbóli bevezetését” című cikk ennek a retorikai vonalnak a folytatása, de tónusa higgadtabb, elemzőbb. A portál ismét Vučić megszólalását veszi alapul – ezúttal a Pink televízióban elhangzott interjút –, és rámutat az állandó irányváltásra. A „néhány nappal ezelőtt más információk láttak napvilágot” fordulat a politikai következetlenséget emeli ki, míg a zárómondat („továbbra is bizonytalan, mit is tervez a rezsim”) egyfajta rezignált összegzés. A szövegben megjelenő béke-retorika („a hadsereget a béke érdekében fegyverzik fel”) ironikus visszhangként működik: a DélHír olvasatában ez is csak kommunikációs póz, amely elfedi a döntéshozatal valódi hiányát.
8.2.3 A 2019-es médiadiskurzus a kötelező sorkatonaság visszaállításáról a vajdasági sajtóban
A 2019-es év a sorkatonaság kérdésében a közvetett visszatérés és a kommunikációs bizonytalanság időszaka volt a vajdasági médiában. A téma egész évben jelen volt, de nem konkrét politikai döntések, hanem inkább jelzések, viták és egymásnak ellentmondó nyilatkozatok formájában. Az év elején, 2019 januárjában, a Szabad Magyar Szó a honvédelmi oktatás iskolai visszavezetéséről számolt be, amit a Védelmi Minisztérium kezdeményezett. Ez a lépés inkább nevelési és szemléletformáló intézkedés volt, nem pedig katonai. A cikk azt hangsúlyozta, hogy a cél a fiatalok honvédelmi tudatosságának erősítése, nem pedig a katonai felkészítés. Európai párhuzamokat is említett, például Franciaországot és Németországot, ahol szintén újra napirendre került a sorkatonaság.
A nyár közepére a téma új lendületet kapott. A Pannon RTV (a Vajdaság Ma anyaga alapján) július 4-én a hadsereg válságáról írt, amelyet a sorkatonaság hiányával magyarázott. Az elemző cikk szerint a 2011-es felfüggesztés óta több százezer tartalékos esett ki a rendszerből, miközben a hivatásos állomány elöregedett és folyamatosan csökken. A forrásként megjelölt Balkanska bezbednosna mreža szakmai javaslatokat is megfogalmazott: a modernizált sorkatonaság bevezetését, amely önkéntes elemeket is tartalmazna. Ez a megközelítés a hadsereg strukturális problémáira, nem pedig a politikai kommunikációra koncentrált. A július 16–17. között megjelent cikkek új szakaszt nyitottak a témában. A Szabad Magyar Szó, a Pannon RTV és a DélHír Portál ugyanarra a hírre reagáltak — a sorkatonaság esetleges visszaállítására —, de egészen más hangvételben. A Szabad Magyar Szó kiegyensúlyozott, informáló cikke szakértői véleményekre támaszkodott, a Pannon RTV hivatalos forrásokra építve röviden cáfolta a hírt, míg a DélHír Portál szkeptikus, ironikus stílusban kritizálta a hatalom kommunikációját. A három médium közötti különbség jól mutatja, hogy a sorkatonaság kérdése már nemcsak katonai, hanem politikai és médiapolitikai témává vált.
Az év második felében a DélHír Portál átvette a vezető szerepet a diskurzusban, és politikai szatíra formájában közelített a témához. A július 30-án megjelent „Erről majd máskor…” című cikk Vučić homályos kijelentéséből („Erről majd máskor”) épített ki egy rendszerkritikus narratívát, amelyben a sorkatonaság csak ürügy a hatalmi manipuláció bírálatára. A december 10-i írás, „Szerbia egyelőre nem tervezi a sorkatonaság újbóli bevezetését”, már higgadtabb, de továbbra is kétkedő hangvételű: a hatalom ellentmondásos üzeneteit elemzi, és a politikai kiszámíthatatlanság szimbólumaként értelmezi a sorkatonaság témáját. A 2019-as bizonytalanság és kettősség éve volt. A sorkatonaság ügye hol a honvédelmi nevelés, hol a hadsereg válsága, hol pedig a politikai kommunikáció eszközeként jelent meg. Míg az év eleji írások még a katonai tudatosság újjáéledéséről szóltak, addig év végére a sajtó, különösen a DélHír a sorkatonaságot már a hatalmi kommunikáció hiteltelenségének jelképévé tette.
9. Összegzés
Különböző vélemények, narratívák és kritikák jelennek meg a vajdasági médiában. A sorkatonaság kérdése nem csupán egyetlen döntés, hanem egy egész ország lakosságát érintő társadalmi ügy. Véleményem szerint a sorkatonaságról szóló diskurzus jól tükrözi a közvéleményt, ugyanakkor sokat elárul arról is, hogyan működnek az egyes médiumok — gyakran a hírérték kerül előtérbe a kiegyensúlyozott tájékoztatás helyett. A sorkatonaság témáját még számos szempontból lehetne tovább vizsgálni, például gazdasági, kulturális oldalról, illetve interjúk segítségével, amelyek mélyebb betekintést nyújthatnának a társadalmi attitűdökbe.
THE REPRESENTATION OF ENLISTMENT IN SERBIA IN THE HUNGARIAN-LANGUAGE MEDIA IN VOJVODINA (2009–2019)
Author: László KOLTER, fourth-year student (2003laci@gmail.com)
Supervisor: Viktor FEHÉR, assistant professor
Institution: University of Novi Sad, Hungarian Language Teacher Training Faculty, Subotica
In my research, I examine the representations of enlistment in Serbia between 2009 and 2019 in the Hungarian-language media of Vojvodina, using the method of Critical Discourse Analysis (CDA). The relevance of this topic is reinforced by the fact that conscription was suspended in 2011, and I am interested in both its antecedents and its consequences. My assumption is that the media portrayals of conscription significantly reflected the political and social conditions of the given period, while also contributing to the formation of diverse opinions regarding the role of the military. The aim of my research is to uncover the cultural and social significance attributed to these issues in our region. The study covers materials published between 2009 and 2019, primarily in the outlets Magyar Szó, Szabad Magyar Szó, Délhír Portál, Pannon RTV, and Vajdaság Ma. For the analysis, I apply the method of Critical Discourse Analysis (CDA), which focuses on exploring how social power relations and ideological structures are represented and function within the examined texts (Szilczl 2018).
Keywords: Serbia, enlistment, critical discourse analysis, Hungarian-language media in Vojvodina
Felhasznált forrás
DélHír Portál (2013). Forrás: https://delhir.info/2013/01/20/a-szerbek-ujra-katonakat-akarnak-peticio-a-sorkatonasagert/ [2015. 05. 25.]
DélHír Portál (2015). Forrás: https://delhir.info/2015/03/31/a-szerbek-sorkatonai-szolgalatot-akarnak/ [2015. 05. 25.]
DélHír Portál (2017). Forrás: https://delhir.info/2017/01/31/vucic-nem-vezetjuk-ujra-sorkatonasagot-mert-nincs-ra-penz/ [2015. 05. 25.]
DélHír Portál (2017). Forrás: https://delhir.info/2017/07/18/vulin-es-sorkatonasag-visszallitasa/ [2015. 05. 25.]
DélHír Portál (2018). Forrás: https://delhir.info/2018/06/19/szerbiai-polgarainak-tobb-mint-70-szazaleka-sorkatonasag-mellett-voksolna/ [2015. 05. 25.]
DélHír Portál (2018). Forrás:https://delhir.info/2018/08/22/mikozben-vucic-ismet-bevezetne-sorkatonasagot-szerbiai-hivatasos-katonatisztek-tomegesen-hagyjak-el-hadsereget [2015. 05. 25.]
DélHír Portál (2018). Forrás: https://delhir.info/2018/08/29/rossz-allapotban-szerb-hadsereg-propagandan-keresztul-szepitik-helyzetet/ [2015. 05. 25.]
DélHír Portál (2018). Forrás:https://delhir.info/2018/08/29/rossz-allapotban-szerb-hadsereg-propagandan-keresztul-szepitik-helyzetet/ [2015. 05. 25.]
DélHír Portál (2018). Forrás: https://delhir.info/2018/09/01/szornyu-allapotok-szerb-hadseregben-megrazo-vallomassal-hagyta-el-hadsereget-egy-altiszt/ [2015. 05. 25.]
DélHír Portál (2019). Forrás:https://delhir.info/2019/07/17/szerb-vedelmi-miniszterium-nem-lesz-kotelezo-sorkatonai-szolgalat/ [2015. 05. 25.]
DélHír Portál (2019). Forrás:https://delhir.info/2019/07/30/errol-majd-maskor-lehet-hogy-megis-visszaallitjak-a-kotelezo-sorkatonasagot-szerbiaban/ [2015. 05. 25.]
DélHír Portál (2019). Forrás:https://delhir.info/2019/12/10/szerbia-nem-tervezi-a-sorkatonasag-ujboli-bevezeteset-mondta-vucic/ [2015. 05. 25.]
Magyar Szó (2010). Forrás: https://www.magyarszo.rs/kozelet/a.252486/Nem-lesz-sorozas [2015. 05. 25.]
Magyar Szó (2018). Forrás: https://www.magyarszo.rs/kozelet/a.115269/Szerbia-visszaallitana-a-sorkatonai-szolgalatot [2015. 05. 25.]
Magyar Szó (2018). Forrás: https://www.magyarszo.rs/kozelet/politika/a.115690/Sutanovac-A-kotelezo-katonai-szolgalatot-azok-vezetnek-be-ujra-akik-maguk-nem-voltak-katonak [2015. 05. 25.]
Pannon RTV (2015). Forrás: https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/szerbiaiak-tobbsege-visszakivanja-sorkatonasagot [2015. 05. 25.]
Pannon RTV (2016). Forrás: https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/szerbia-nem-tervezi-kotelezo-sorkatonasag-ujboli-bevezeteset [2015. 05. 25.]
Pannon RTV (2017). Forrás: https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/buntetes-var-azokra-akik-nem-jelentkeznek-szerbiai-katonai-nyilvantartasba [2015. 05. 25.]
Pannon RTV (2017). Forrás: https://pannonrtv.com/rovatok/politika/vucic-modernizalni-kellene-hadsereget-de-nem-sorkatonasag-visszaallitasaval [2015. 05. 25.]
Pannon RTV (2017). Forrás: https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/lesz-e-szerbiaban-ismet-kotelezo-sorkatonasag-vagy-sem [2015. 05. 25.]
Pannon RTV (2018). Forrás: https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/szerbiaiak-nagy-tobbsege-ujra-bevezetne-sorkatonasagot [2015. 05. 25.]
Pannon RTV (2018). Forrás: https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/nem-varhato-sorkatonasag-bevezetese [2015. 05. 25.]
Pannon RTV (2018). Forrás: https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/az-uj-vezerkari-fonok-tamogatna-sorkatonasag-visszaallitasat [2015. 05. 25.]
Pannon RTV (2018). Forrás: https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/milan-mojsilovic-kotelezo-sorkatonasag-visszaallitasaban-rejlik-szerbiai [2015. 05. 25.]
Pannon RTV (2019). Forrás: https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/kritikus-helyzetben-van-szerbiai-hadsereg [2015. 05. 25.]
Pannon RTV (2019). Forrás: https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/nem-vezetik-be-szerbiaban-sorkatonasagot [2015. 05. 25.]
Pannon RTV (2012). Forrás: https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/ki-all-delhir-mogott [2015. 05. 25.]
Szabad Magyar Szó (2021). Forrás: https://szmsz.press/2021/10/29/ot-eve-robbant-a-vajdasagi-magyar-sajtobomba/ [2015. 05. 25.]
Szabad Magyar Szó (2016). Forrás: https://szmsz.press/2016/11/25/permanens-forradalomban/ [2015. 05. 25.]
Szabad Magyar Szó (2019). Forrás: https://szmsz.press/2019/01/15/visszater-a-honvedelmi-oktatas-a-szerbiai-kozepiskolakba/ [2015. 05. 25.]
Szabad Magyar Szó (2019). Forrás: https://szmsz.press/2019/07/16/ismet-bevezethetik-a-sorkatonai-szolgalatot-szerbiaban/ [2015. 05. 25.]
Vajdaság Ma (2013). Forrás: https://m.vajma.info/cikk/vajdasag/16413/Pasztor-becsuletsertesert-beperelte-a-Delhir-portal-foszerekesztojet-es-kiadojat.html [2015. 05. 25.]
Vajdaság Ma (2018). Forrás: https://www.vajma.info/cikk/szerbia/26004/A-szerbiai-polgarok-tobb-mint-70-szazaleka-ujra-bevezetne-a-sorkatonai-szolgalatot.html [2015. 05. 25.]
Vamadia, Periodikatár, Magyar Szó. Forrás: https://www.vamadia.rs/pdf.js/122762 [2015. 05. 25.]
Vamadia-Periodikatár-Magyar Szó. Forrás:https://www.vamadia.rs/periodika/magyar-szo [2015. 05. 25.]
Vamadia, Periodikatár, Magyar Szó. Forrás: https://www.vamadia.rs/periodika-szam/magyar-szo-66-evf-2009-junius-3-126-sz [2015. 05. 25.]
Vamadia, Periodikatár, Magyar Szó. Forrás: https://www.vamadia.rs/periodika-szam/magyar-szo-66-evf-2009-augusztus-6-181-sz [2015. 05. 25.]
Vamadia, Periodikatár, Magyar Szó. Forrás: https://www.vamadia.rs/periodika-szam/magyar-szo-67-evf-2010-januar-30-31-23-sz [2015. 05. 25.]
Vamadia, Periodikatár, Magyar Szó. Forrás: https://www.vamadia.rs/periodika-szam/magyar-szo-67-evf-2010-december-1-281-sz [2015. 05. 25.]
Vamadia, Periodikatár, Magyar Szó. Forrás: https://www.vamadia.rs/periodika-szam/magyar-szo-67-evf-2010-december-31-2011-januar-3-306-sz [2015. 05. 25.]
Felhasznált irodalom
Csapody Tamás (2005): Utak és útvesztők –– a sorkötelezettség története. Valóság, 48. évf. 11. sz. 77–86. o. Online forrás: https://www.academia.edu/30369705/Csapody_Tam%C3%A1s_Utak_%C3%A9s_%C3%BAtveszt%C5%91k_a_sork%C3%B6telezetts%C3%A9g_t%C3%B6rt%C3%A9nete_The_history_of_military_service_in_Hungary_ [2015. 05. 25.]
Dobó Géza (2022): Corvinák. Forrás:https://corvinak.hu/velemeny/2022/08/29/szerbia-katonai-semlegessegenek-attekintese [2015. 05. 25.]
Feischmidt Margit, Glózer Rita, Ilyés Zoltán, Kasznár Veronika Katalin, Zakariás Ildikó: Nemzet a mindennapokban. Az újnacionalizmus populáris kultúrája. L’Harmattan, Budapest, 2014. 473. o. Forrás: https://real.mtak.hu/14372/3/feischmidt_et_al_rec.pdf [2015. 05. 25.]
Gyurkovics Virág (2023): Átlátszó Vajdaság. Forrás: https://atlatszo.rs/2023/02/13/hol-az-ingerkuszob/ [2015. 05. 25.]
Háló Buda és Reizer Tamás (2020): A sorkatonaság munkaerőpiaci hatásai Magyarországon. Budapest: Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont. Online forrás: https://real.mtak.hu/110852/1/CERSIEWP202029.pdf [2015. 05. 25.]
İhsan İkizer (2023): A Critical Discourse Analysis (CDA) of the strategic plans of Istanbul under different political administrations. İstanbul: Nişantaşı University. Online Forrás: https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/14683857.2022.2075142 [2015. 05. 25.]
Keszeg Vilmos (2008): Az eltűnt katona. In: Ilyés Sándor – Keszeg Vilmos (szerk.): Az eltűnt katona. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 7-226 Forrás: https://kjnt.ro/szovegtar/pdf/KJNTEvk_16_2008_IlyesS-KeszegV_szerk_Az-eltunt-katona [2015. 05. 25.]
Keszeg Vilmos (2022): Belépni az emlékezetbe. Emlékezési alakzatok és gyakorlatok. Kolozsvár: Kriza János Néprajz Társaság. Online Forrás: https://real.mtak.hu/154455/1/DET_2022_KeszegV_Belepniazemlekezetbe.pdf [2015. 05. 25.]
Müller Tamás (2018): Sorkatonai és önkéntes katonai szolgálatok. Budapest: Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság. Online forrás: https://www.parlament.hu/documents/10181/1763272/Elemzes_2018_Sorkatonai_onkentes_szolgalatok.pdf/df31d165-1f7c-5803-1be1-e644ae2e2c64 [2015. 05. 25.]
Norman Fairclough (2012): Critical discourse analysis. Academia.edu. Online Forrás: https://www.academia.edu/3791325/Critical_discourse_analysis_2012_ [2015. 05. 25.]
Papp Z. Attila (2014): A kisebbségi média és identitástermelés viszonyrendszere. In: Apró István: Média és Identitás. Budapest: Médiatudományi Intézet, 13–41. Online Forrás: https://mek.oszk.hu/13500/13573/13573.pdf [2015. 05. 25.]
Szilczl Dóra (2018): Bevezetés a Kritikai Diskurzuselemzésbe. JelKép. 3. 3–29.
Online Forrás: https://communicatio.hu/jelkep/2018/3/JelKep_2018_3_P_Szilczl_Dora.pdf [2015. 05. 25.]
Tran Dániel (2018): A kritikai diskurzelemzés lehetőségei az uzsora jelenségének kutatásában – egy módszertani kísérlet. Kriminológiai Közlemények, 78. 167–171. Online Forrás: https://www.kriminologia.hu/files/kiadvany/2018/krim78szamdr_tran_daniel_a_kritikai_diskurzuselemzes_lehetosegei_az_uzsora_jelensegenek_kutatasaban_egy_modszertani_kiserlet.pdf [2015. 05. 25.]
Tóth Gergely százados (2018): Katonai hagyományőrzés a honvédség társadalmi kapcsolatainak szolgálatában. Honvédségi Szemle. CXLVI. 6. 140-154. Online Forrás: https://honvedelem.hu/images/media/5f58bf18e1a51068940997.pdf [2015. 05. 25.]
Ujházy László (2013): Az önkéntes tartalékos rendszerhez kapcsolódóan a munkáltatót megillető támogatásokra vonatkozó szabályokról szóló 294/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet utólagos hatásvizsgálata. Budapest: Honvédelmi Minisztérium. Online forrás: (PDF) A munkáltatói támogató program kritikai elemzése: „11. alprojekt: Az önkéntes tartalékos rendszerhez kapcsolódóan a munkáltatót megillető támogatásokra vonatkozó szabályokról szóló 294/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet utólagos hatásvizsgálata” [2015. 05. 25.]