(Robert Emery Smith: Aaron at Manresa, Santa Cruz, California, 1997.)
Kedvesem szörfös Kaliforniában. Lila-feketében
áll egy prospektus közepén.
A homokba leszúrt szörfdeszka
a hóna alá kéredzkedik.
Mintha fölülről néznéd mindig,
egy bizánci mozaik benyomását kelti az arca. A háttérben
próbálják bezacskózni a tengert és porciózva kiárusítani.
A nedves homok végletesen lelassult hullám.
Kedvesem pucér lábujjain cseppekben melegszik a tenger.
(Stanley Stellar: Truckload, New York City, 1995.)
A szőke herceg egy baseballütővel takarja el a szemét,
kissé erőltetett a fotó: a bal tenyere a hasán.
A szőrvonal törzset képez, a mellbimbók körül
merész lombot hajt. Egyetlen trónszéken a teljes erdő.
A hajadon királylányok lábujjhegyen közelítik meg a táját,
a has ajtaján terhes kopogás.
A tenyér alatt sportos vérpatak:
eressz ki, eressz már ki, üvölti
egy húst, ereket, izmokat követelő gyerekcsontváz.
Unottan lóg a születés megfáradt micsodája,
a méh túlfűtött sötétkamra,
a magzatvíz langyos előhívófolyadék.
x
A gömbölydedre formált nap,
a gömbölydedre érlelt hold,
tenyere között alakított mítosz.
Egy ősi nép, mely a stílusarányokkal játszik,
most találja ki igényes genezisét.
A történeti tények ebben a korban még alliterálnak.
A prózai krónikát nem tartják sokra,
a lábakat csak hexameterben szabad
beengedni a stadion legyalult füvére.