I.
Látképpel terített
asztalnál ültünk.
Az égbolt már tiszta volt
előttünk, s középen fénylett
a Nap. Túl későn ébredtünk.
Kellett volna hamarabb.
II.
Látképpel terített
asztalnál ültünk.
Míg nyugaton a fáradt
tűzgolyót tükörtojásként
feledtük, keleten a Sötétség
rémisztő viharfellegei
gyülekeztek, s pillanatok alatt
átszínezték csodaszép terítőnket.
III.
Látképpel terített
asztalnál ültünk.
Kétségbeesve a Holdat
kerestük, de a felhők ütköztek,
s haragjukat villanások
formájában testünkre szórták,
mi pedig sötét párnákon
átzuhanva a semmibe
érkeztünk, s csillagokká lettünk.
