Homály. Homály.
A nem anyagi eredetű gomb
megtölt egy másikat, megszüli a formát,
elnyel és kisajátít mindent, amit az útjában talál.
Betölti a téridő egy szeletét,
felvarrja magát a sötét égi kabátra.
A gömb belül
A gömb színleli, hogy létezik.
mielőtt felüvöltene, résnyi világosságot
metsz saját torkában,
majd rémülten megkapaszkodik önmaga
zsugorodó, izzó csillagpontjában.
Miért fehérek a fák
Éjjelente derékig sóban, összeölelkezve,
pajzán dalokat énekelnek,
immár nem hordanak többé bugyit.
Reggelre kirügyeznek testükön a gombok.
Estére lehullnak véresen
miként a fogaik.
A fák ügyes, kíváncsi ujjai villámok,
ott döfködik a felhőt, ahol legérzékenyebb.
Az ég mennyröhögve nyálkás sót lövell.