Távolságtartási végzés
két dagonyázó sáristen
meddőn birkózik a szobában
a párnát fülemre szorítom
mikor megreped a lengőborda
várom az ezüstlakodalom végét
nincs fűző ami összetartja
az éjjel szétroncsolt szerveket
két dagonyázó sáristen
reggel egymásra sem néz
halványlila párnákon keresztül
hunyorognak a vérerek
három dobozban elfér
a gyermekszoba
a távolságtartási végzés
két dagonyázó sáristen
gyomrában felszívódtak a kötelékek
Fonnyad
a buszállomáson álltunk
én egy sötétszürke férfikabátban
rajtad ballon volt és kockás felöltő
kócos hajú szőke gyerekek rohamoztak
meg bennünket a tenyerüket nyitogatták
a gyűrött húszas elég egy fél kenyérre
de az albán üzletpolitika azt diktálja
hogy csak egészet adhatnak el
kanyarogtunk a bánáti fonnyadásban
elképzeltem a busz alkatrészeit
ahogyan az aszfaltgödrökbe hullva
várják az esős évszakot
mikor egy eltévedt őzbak
inni kezd a pocsolyából
és a torkán akad a fémszálka
éhes tanyasi kutyák
húzzák szét beleit
kört formálnak mint Matisse táncosai
sötétzöldre váltanak a mérgezett földek
a kutyák repedő gyomorral fekszenek