Kontra Ferencnek
kf.
A kijelzőn kék, magenta, rózsaszín és zöld sorok tűntek fel, különböző, állítható és (el)menthető árnyalatokban. Az Előszoba 108 felhasználója fröcskölte össze a párbeszédpanel sebesen frissülő felületét. A betűsorok kiszámíthatatlan időközönként, szabályos rendben követték egymást. Instant üzenetváltások hoztak létre lájkolható nyilvánosságokat. Elsőt, másodikat, harmadikat. Is.
Hangulatjelek csupán időnként jelentek meg, nagy kezdőbetűk pedig még ritkábban. Szinte soha. A sorozatos nagybetűzést egyébként is kiszűrhetővé tette a rendszer. Egyetlen kattintás és egyetlen kis szürke pipa vetett véget a hangtalan kiabálásnak. Megközelítőleg 1,42 kalóriába került. Nem kilokalóriába (kcal), hanem annak csupán ezred részébe. Cal. Konvertáljunk mindent kalóriára: Convert Anything to Calories.
A digitális bántalmazás és a cyberzaklatás (-bullying) átalakult; az eddigieknél sokkal kifinomultabb és egyben hátborzongatóbb, hatásosabb formákat öltött. Eredményesebbé vált. Láthatatlan izmai virtuális szteroidoktól duzzadtak. A humán gének szervességére, a kapcsolati tőke veszélyes összetettségére és a bináris kód ismétlődéseire épült.
000110111001010101110001011101110011111000111110001111111000011111111100 0010001110010011100110011001110001111111110101010111110010100111100111101111101100011111001111001110010101000011110111001110100011111000111101010100011000000111101001110011010100
A jelek végtelen sorozatai követték egymást. Sokszorozódtak. Felidézték régebbi önmagukat, korábbi alakmásaikat. Az erőszak a névtelenség mögé bújt. Számítógépes applikációk és villámgyors keresőprogramok segítették munkáját. Welcome my son, welcome to the machine.
HAL9000: Stop. Stop, will you? Stop. Will you stop? Stop. I’m afraid. I’m afraid. My mind is going. I can feel it. I can feel it. My mind is going.
D. internauta arcára a kijelző vörös és sárga fénynyalábjai vetültek. Időnként hálót fontak érzékelői köré, majd ez nyomban elmozdult, vékony sávvá alakult át és szertefoszlott. Eltűnt. Mindig.
D. a monitorra meredt, a valóság és a kép folyamatosan elmozduló, ingoványos határára. Szenzorai nedvesek voltak, emberiek. Szervesek, még mindig. Szabályos időközönként pislogott. Az Előszobában egyre többen várakoztak. 143 felhasználó írt folyamatosan a közös falra. Virtuális feliratok tarkították és tartották lendületben a felületet. Kisméretűre állított ablakban üzentek egymásnak a begépelt sorok. Bárki zavarhat.
kf.: nem mondhatom el senkinek, megírom hát mindenkinek. Próbáltam súgni, száj, fül, emoticon.
Az Időkép 19 °C-ot mutatott, éjjelre 7-et. Rajzolt felhők mögé bújtak a besárgított, egymás mellé helyezett napok. Az előrejelzés némely szegletében esett; esni fog. Photoshopolt és rajzolt párok feje fölé ernyő borult. Karcsú alakjuk fiatalos mosollyal társult. Tervezésük (smile design) nem hagyta el a 3D-s szimuláció kiszámított, képzeletbeli terét. A mélyben HTML-színkódok működtek.
D. a képernyőn látható, feszes bőrű arcokra meredt. Rajzolatuk felett megdermedt az idő. Remegni kezdett, pulzált, majd megállt. A LED diódák hűvös, zöld fénye szabályos időközönként megvillant. Ettől a szenzorok lencséi megtörtek. Néma lájkok követték, támogatták egymást, majd eltűntek a képpontok virtuális tájképében. Szép új világ.
____________________________________________________________________________________
„Nyilvánvaló, hogy a macskának van humorérzéke. Éjjelenként – miután gondosan tanulmányozta a környékbeli kertek kerítéseit, és megállapította, hogy egyik kutya sem tud kijönni –, leül a kihalt úttest közepén, az ívlámpa alá, hogy mindenfelől jól meg legyen világítva, és buddhistához méltó nyugalommal mosakszik. A kutyák a kerítéseknél őrjöngenek, hörögnek, vicsorognak, de a macska mintha nem is hallaná őket.”